Ebben a házban
← Vissza a térképhez

Zenta utca 5.

1111 Budapest, Zenta utca 5.

Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje

A helyről

Ankarától a Zenta utcáig Életének utolsó 38 évében a lágymányosi Zenta utca 5. alatti lakóházban volt az otthona dr. Rásonyi László turkológusnak, aki nagyon sokat tett a magyar kultúra törökországi megismertetéséért is. A Felvidéken, Liptószentmiklóson született 1899-ben. A Budapesti Tudományegyetemen történelmet, magyar nyelvészetet és turkológiát tanult. 1921-ben szerzett diplomát az akkor már Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem néven működő intézményben, majd később itt is doktorált török filológiából. 1922-től jelentek meg publikációi. Pályafutása kezdeti éveiben Újpesten a munkáskönyvtárat vezette és esti tanfolyamokon munkásfiatalokat tanított, ezután a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában helyezkedett el, és több külföldi tanulmányúton is részt vett. 1935-ben Kemal Atatürk meghívására az Ankarai Egyetemen kezdett dolgozni, ahol megalapította a Hungarológiai Intézetet. Az itt végzett hallgatóknak köszönhető, hogy a negyvenes évek elejétől megindult a magyar irodalmi művek színvonalas török fordítása és kiadása. Ahogy Kovács Nándor Eriknek, az MTA könyvtárosának a Magyar Tudományban megjelent visszaemlékezéséből kiderül, Rásonyi nem volt egy szobatudós típus, erről árulkodik a tudományos életben betöltött sokoldalú szerepvállalása is. Nemcsak kutatott és oktatott, hanem a magyar és a török kapcsolatok fejlesztésében is jelentős munkát végzett. Széleskörű érdeklődése a zenére is kiterjedt, ő javasolta Bartóknak, hogy Törökországban tegyen gyűjtőutat. A második világháború után, 1947-ben Kolozsvárra került, ahol két évig a Balkán Intézet munkatársaként dolgozott. Ezután visszatért az MTA Könyvtárába, ő hozta létre, majd vezette a Keleti Gyűjteményt, amely az orientalisztika alapkönyvtára Magyarországon. Hozzá fűződik az olvasóterem keleties hangulatú belsőépítészeti kialakítása is. Amikor 1961-ben nyugalomba vonult, a török minisztertanács újra meghívta az ankarai hungarológia tanszék élére, ahol aztán nyolc évig tevékenykedett. Kutatásainak fő témáit ebben az időszakban a magyar és a török nevek, a török népek története, irodalomtörténete és a magyar őstörténet etnikai, nyelvi problémái adták. Nevét itt is emléktábla őrzi. 1984-ben hunyt el Budapesten. A Zenta utca 5. alatti lakóház – amelynek falán lánya, dr. Rásonyi Leila hegedűművész, az MTA Könyvtára és Újbuda Önkormányzata helyeztette el az emléktáblát – a Bartók Béla úttól a Budafoki útig terjedő épületcsoport részeként 1927-ben épült fel Fischer József (1873–1942) építész tervei alapján, akit a környék arculatát meghatározó épületei miatt a „lágymányosi” jelzővel különböztet meg a szakirodalom a modernista építészetben később nagy szerepet játszó névrokonától. Ahogy Ferkai Andrásnak a Buda két világháború közötti építészetét feldolgozó kötetéből és a Budapest Főváros Levéltárában őrzött tervekből megtudhatjuk, az építtető az Új Otthon Társasház Szövetkezet volt. Az épületegyüttes beépítési koncepciója a maga korában nagyon újszerűnek számított, a Zenta utcára és a Budafoki útra néző előudvaroknak köszönhetően meanderszerűen kígyózó alaprajzzal ugyanis sikerült elérni, hogy egyetlen lakószoba se nézzen belső, zárt udvarra.

Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Pesti Monika

Kik kötődnek a helyhez