- Lakóhely
Víg utca 20.
1084 Budapest, Víg utca 20.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Pege Aladár, a nagybőgő Paganinije és a Víg utca 20. Pege Aladár, Kossuth és Liszt Ferenc-díjas világhírű bőgőművészünk, akit a rajongók és zenésztársak is csak Alinak szólítottak, 1939. október 8-án jött a világra, nagybőgős családban. Édesapja már gyermekként figyelmeztette fiát, hogy bármit tanulhat a nagybőgőzésen kívül – mert saját példájából látta, karriert csak szólóhangszerrel lehet csinálni. Több sem kellett Aladárnak, ettől kezdve semmi másra nem vágyakozott. Tizennégy éves volt, mikor nagybőgőt kezdett tanulni – tudhatjuk meg a 168 óra 1999/11. számából. A Rákóczi téri vásárcsarnok egyik sarkánál található Víg utca 20. szám alatti ház 1910 körül épült – olvasható Déry Attila józsefvárosi házkataszterében. A zártsorú beépítéses 4 emeletes, belső udvaros historizáló bérház, ahol az ifjú bőgőzseni édesanyjával és nagymamájával élt, a II. világháborúban bombatalálatot kapott. A bomba megrongálta a család lichthofját, amelyet nem is építettek vissza, így a keletkezett nyíláson keresztül lehetőség adódott a szomszédos ház szintén zenész lakóival beszélgetni. Így derült ki, hogy Ali bőgőzni kezdett, de nincs hangszere, amin gyakorolhatna. A jószívű szomszédok a lyukas falon átadtak egy bőgőt heti három napra kölcsönbe, így a kis Pege annyit gyakorolt, amennyit csak tudott, ha már saját hangszerre nem tellett – ezt maga Pege Aladár több alkalommal is elmesélte, köztük a Magyar Televízió Tálentum című műsorában. Később persze került hangszer, a híres hangszerkészítő, Rubner személyesen neki készített nagybőgőt. Pege Aladár olyan művész szeretett volna lenni, aki bőgőjével különleges dolgokat visz véghez, olyat, amit előtte még senki. Zenetanárai keze alatt a tehetséges fiú egyre fejlődött, fel is vették a Zeneakadémiára. Ott azonban kiderült, hogy az érettségije még hiányzik, ezért beiratkozott a Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnáziumba, amelynek elvégzése után az Akadémia visszavárta. Már a főiskola alatt játszott minden éjjel, este 10-től, világos hajnalig pengette a húrokat a Moulin Rouge-ban, tanárai tudomásával. Végül 1968-ban diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nagybőgő tanszakán, ahol tíz évvel később már tanított is, egészen haláláig. Diplomakoncertjére 1969. május 23-án került sor, egy kivétellel csupa bőgőre hangszerelt csellódarabbal, másnap pedig megházasodott. Már 16 éves korától szerepelt, nemzetközi porondon 23 évesen mutatkozott be, 1963-ban, a következő évben pedig már díjat nyer Prágában, majd néhány év múlva Montreaux-ben, a Genfi-tó partján fekvő festői kisváros világhírű jazzfesztiválján is. Rendszeresen koncertezett külföldön, fellépett Bombayban és a New York-i Carnegie Hallban is, de mindig hazatért. Minden nap legalább két órát gyakorolt, mindig komolyzenét, mert ahogyan ő maga mondta: „A dzsesszt érezni kell, az improvizációt nem lehet kigyakorolni, megtanulni.” Híres volt kemény próbáiról. Páratlan improvizációs készsége, tehetsége és szakmai tudása még Utassy József Kossuth- és József Attila-díjas költőnket is megihlette: „Már az anyaméhben pengetted köldököd. Ördögöd van, Ali: angyali ördögöd!” Szülőházán a VIII. kerületi Víg utca 20. szám alatt álló épületen emléktábla figyelmezteti az arra járókat, hogy itt élt a magyar jazz egyik legjelentősebb alakja. A táblát a Pege Aladár Emlékbizottság állíttatta 2009-ben, a Fővárosi Önkormányzat támogatásával.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Juhász Réka