Ebben a házban
← Vissza a térképhez

Városligeti fasor 33.

1071 Budapest, Városligeti fasor 33.

Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje

A helyről

Egy tudós gyermekkora a Vidor-villában A Városligeti fasor 33. szám alatt álló villát – amely napjainkban a Zeneművészeti Egyetem Bartók Béla Kollégiumának ad otthont – a hazai szecessziós építészet kiemelkedő alakja, Vidor Emil tervezte. Számos fővárosi nagypolgári villa fűződik a nevéhez, és ő volt az, aki a Magyar Szecesszió Házaként ismert Bedő-házat, valamint a Duna-parti Palatinus-bérházakat is megálmodta. A fasori villa édesapja, az elismert szemészorvos Vidor Zsigmond kérésére készült el, és bár maga a tervező nem lakott itt, ennek a több generáció számára épített családi otthonnak a falai között nevelkedett unokaöccse, Szilárd Leó, aki később neves tudóssá cseperedve az atomkutatás úttörőjeként vált ismertté a nagyvilág számára. A már gyermekként is különös zseninek tartott Szilárd Leó – akit családja Lajcsinak becézett – 1898. február 11-én született az építési vállalkozó Spitz Lajos és felesége, Vidor Tekla gyermekeként. Édesanyja két évvel később adott életet öccsének, Bélának, majd egy évre rá megszületett Rózsi is. Édesapja ekkor már Spitzről Szilárdra változtatta családnevüket. Kezdetben a mai Bajza utca 50. szám alatti villában laktak, míg a nagyapa, Vidor Zsigmond a századfordulón megbízta legidősebb fiát, Emilt, hogy népes családjuk számára kényelmes, pompás otthont tervezzen. 1902-re – költséget nem kímélve és a lehető legesztétikusabb megjelenésre törekedve – fel is épült a hegyvidéki építészet formavilágát idéző, stukkókkal és festett üvegablakokkal díszített Vidor-villa. A központi fűtéssel, hideg- és melegvízzel ellátott házon Vidor Zsigmond három leánygyermekének családja osztozott. „Az épület alagsorból, földszintből és két emeletsorból áll. Minden emeletsor egy-egy lakás. A lakóhelyiségek ügyes csoportosításban sorakoznak a hall körül. Az alagsorban van elhelyezve az építészeti iroda, amelyet külön lépcső köt össze a földszinti lakással” – mutatta be a házat a Magyar Építőművészet 1906/2. száma. A Szilárd család a Vidor-villa első emeletén lakott, Leó öccsével közös hálószobája a kertre nézett. Mikor a testvéreket betegség miatt el kellett különíteni egymástól, a leleményes Leó távírót készített, hogy a ház messzi pontjairól is tudják tartani a kapcsolatot. A hatalmas villa sok közös játék helyszíne volt a velük egy fedél alatt nevelkedő unokatestvérekkel. Leó ilyenkor leginkább ötletgazdaként mutatta meg kreativitását: szeretett új társasjátékokat kitalálni, kézügyesség híján azonban a barkácsolást a többi gyerekre hagyta. Szívesen korcsolyázott a közeli Városligeti-tó jegén, vagy végezte el otthon is a fizika órán bemutatott kísérleteket. Szilárd Leó 19 éves koráig volt a Vidor-villa lakója, két évvel később, 1919 decemberében elhagyta az országot. Berlinbe költözött, ahol az egyetemen Albert Einstein tanítványa lett. Eszmecseréikből több közös találmány született, köztük egy új típusú hűtőszekrény terve is. Németországból Angliába, majd az Egyesült Államokba sodorta az élet. Felnőtt kora nagy részében bérelt szobákban, szállodákban lakott, bőröndjeiből öltözködött, mindig útra készen. A visszaemlékezésekből azonban kiderül, mély nyomot hagyott benne gyermekkori otthona: legszívesebben olyan lakásban telepedett volna le, amely a tágas villa hangulatát idézi fel benne. Végül élete utolsó évében feleségével, az orvos Gertrud Weiss-szel a kaliforniai La Jollában talált otthonra. Bár több mint egy évtizede házasok voltak, a pár korábban külön élt. A tudós – aki a saját maga által kidolgozott sugárkezelésnek köszönhetően teljesen kigyógyult a hólyagrákból – 1964-ben, 66 éves korában hunyt el szívrohamban. Szilárd Leó már gyermekként nagy érdeklődéssel fordult nem csak a tudományok, de az emberek felé is. „Ahogy ma látom, kutatónak születtem. Azt hiszem, a legtöbb gyerek kíváncsian kutakodó fejjel jön világra. Talán azért lettem tudós, mert valamilyen értelemben gyermek tudtam maradni” – vallotta. Szeretett hosszasan üldögélni a fürdőkádban, gondolataiba merülve. Nem csak a nukleáris láncreakció ötlete pattant ki a fejéből, az öregedés és az emberi memória elmélete is foglalkoztatta, illetve olyan, akkoriban még újdonságnak számító találmányok megvalósításán is eltöprengett, mint a fogamzásgátló pirula, vagy az instant rumos tea tabletta. A fizika mellett a biológia iránt is érdeklődött, foglalkoztatta a politika, de a sci-fi írásba is belekóstolt – nagy hatással voltak rá H. G. Wells futurisztikus regényei, amelyeket fiatal korában olvasott. Bár tudományos érdemeiért nem részesült Nobel-díjban, beírta magát a világtörténelembe. Nevét nem csupán emléktábla őrzi, hanem egy kráter is a Holdon.

Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Tábi Emőke

Kik kötődnek a helyhez