Ebben a házban
← Vissza a térképhez

Úri utca 24.

1014 Budapest, Úri utca 24.

Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje

A helyről

„Hazám, hazám, te mindenem” – Erkel Ferenc és az Úri utca 24. Erkel Ferenc, akiről kevesen tudják, hogy nemcsak a magyar zenetörténet egyik meghatározó komponistája, hanem kimagasló sakkjátékos és a korabeli hazai sakkélet egyik vezéralakja is volt, negyvenes éveiben családjával együtt az Úri utca 24. alatti lakóházban élt. Zenész családban született 1810. november 7-én, Gyulán. Dédapja a pozsonyi Notre Dame zárda és iskola zenemestere volt. Nagyapját Wenckheim Ferenc gróf hívta Gyulára 1806-ban a kastély zenei életének megszervezésére és vezetésére, valamint hogy a gyermekei megfelelő zenei neveltetését biztosítsa. Erkel Ferenc édesapja tanítóként kapott állást és a belvárosi templom karnagya lett. Erkel 10-11 éves korától már a templomban orgonált és hangversenyeken zongorázott. Pozsonyi gimnáziumi éveit követően visszatért Gyulára, ezután Kolozsváron gróf Csáky Kálmán gróf gyermekeinek lett a zenetanára. 1834-ben adott először Pesten koncertet, majd egy év múlva a budai Várban játszott, ennek kapcsán felkérték a Budai Magyar Játékszíni Társaság zenekarának vezetésére. Nem sokkal később a Pesti Városi Színház másodkarmestere lett, 1838-tól pedig az előző évben megnyílt Pesti Magyar Színház karmestere. Itt, az akkor már Magyar Nemzeti Színház néven működő intézményben mutatta be első operáját, a Bátori Máriát 1840-ben, majd a Hunyadi Lászlót 1844-ben. Ugyanebben az évben nyerte meg a Himnusz megzenésítésére kiírt pályázatot. Miután 1839-ben feleségül vette a Mátyás-templom karnagyának lányát, Ádler Adélt, aki maga is képzett zenész volt és kitűnően zongorázott, a házaspár Budán lakott. 1851-ben költöztek az Úri utca 24. szám alá, a Bástya – ma Tóth Árpád – sétány felé átnyúló udvari szárny második emeletére. Tizenegy gyermekükből az utolsó négy itt született, és itt nevelkedtek a nagyobb, később muzsikussá vált fiaik is, Gyula, Elek, László és Sándor. 1860-ban a házaspár különvált, Ádler Adél Gyulára költözött, Erkel pedig a pesti oldalra helyezte át lakhelyét. A Nemzeti Színház – ahol 1861-ben mutatták be a Bánk bánt – közelében, a Magyar utcában élt, majd többszöri költözködés után, már a Zeneakadémia igazgatójaként az intézmény akkori épületében, a mai Andrássy úton kapott lakást. Utolsó operáját, az István királyt 1885-ben mutatták be az előző évben megnyílt Operaházban. Élete végén a Király utca 84. szám alatt lakott, a nyarakat pedig egy svábhegyi villában töltötte. 1893. június 15-én hunyt el, ezüstszínű érckoporsója előtt az Opera előcsarnokában tízezrek rótták le kegyeletüket. Az Úri utca 24. története az 1300-as évekig nyúlik vissza, amit a középkori, dongaboltozatos kapualjban található 14. századi ülőfülke és az északi tűzfalból előkerült, szintén ebből a korból származó, sárkányt ábrázoló kőfaragvány is bizonyít. A török hódoltság után, 1712-ben Baitz János Kristóf, Buda polgármestere és felesége egyemeletes, barokk lakóházzá alakíttatta át az épületet, ekkor építették hozzá a Bástya – ma Tóth Árpád – sétány felé átnyúló udvari szárnyat, amelyet aztán a 18. század második felében alakítottak kétemeletessé – derül ki a budai Vár helytörténeti és építészeti emlékeit összefoglaló, a Budapesti Történeti Múzeum és az MTA által készített internetes adatbázisból.

Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Pesti Monika

Kik kötődnek a helyhez