- Lakóhely
Úri utca 17.
1014 Budapest, Úri utca 17.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Egy építész utolsó otthona az Úri utcában A budai Várban az Úri utca 17. szám alatti épület azon kívül, hogy az egyik ritka példája a középkori piactér kisebb-nagyobb átalakításokkal máig fennmaradt hajdani kereskedőházainak, arról is nevezetes, hogy itt lakott élete legutolsó szakaszában Toroczkai Wigand Ede építész, belsőépítész, iparművész, író. Az anyakönyvi bejegyzés szerint 1869. május 19-én született Pesten, saját maga azonban többször is az 1870-es évet adta meg születési dátumaként. A Magyar Királyi Iparművészeti Iskolában a díszítőfestészeti szakra járt. Pályakezdő éveiben egyházi festészettel foglalkozott, részt vett a bajmóci vár rekonstrukciójában, valamint Steindl Imre irányításával, Foerk Ernő építész mellett az Országház belső díszítéseinek, fal- és üvegfestményeinek, berendezéseinek tervezésében. Belsőépítészeti, bútortervezői, majd építészeti munkáival több hazai és nemzetközi díjat nyert el, így az 1900-as párizsi világkiállítás ezüst-, és az 1902-es torinói világkiállítás aranyérmét. Sikerei ellenére csak a régi Tabán egy kis házában tudott magának szobát bérelni, de itt olyan, a kortársaitól vásárolt műveket őrzött, mint például Rippl-Rónai Szundikálás kettesben című pasztellje. Pályája elején az angol Arts and Crafts hatása volt jellemző műveire, amelyekkel nemzetközi elismertségre is szert tett. Ez a jelleg később is megmaradt a terveiben, ugyanakkor az építészet és – ahogy ma mondanánk – a design kifejezetten magyar útját kereste. Stílusa, pályafutása sok hasonlóságot mutat Kós Károlyéval, neve azonban kevésbé vált ismertté. Összefoglaló monográfia először 2007-ben jelent meg róla, Keserü Katalin tollából. Szoros kapcsolatot ápolt a gödöllői művésztelep alkotóival, akikkel a népi kultúra iránti érdeklődés is összekötötte. Rajtuk keresztül ismerkedett meg Eliel Saarinen építésszel és Akseli Gallen-Kallela festővel, a finn művészeket 1912-es kelet- és észak-európai utazása során meg is látogatta. 1907-ben Marosvásárhelyre költözött, majd a következő évben megnősült. Ebben az időben kezdte el használni a Toroczkai nevet. Az első világháború elején visszatelepült Budapestre, ahol később az Iparművészeti Iskola tanáraként is működött. Erdélyből gazdag népművészeti gyűjteményt hozott magával, otthonait ezután úgy alakította ki, hogy egyúttal kortárs és népi műtárgyait is be tudja mutatni. Először a Gül Baba utcában alakított át egy régi házat, majd a Szentháromság utca 3. alatt hozta létre a főváros támogatásával a Székely Múzeumot. Az épület azonban többek között az alatta lévő Várbarlangban végzett munkálatok miatt a harmincas-negyvenes évek fordulójára lakhatatlan állapotúvá vált, ekkor költözött át az Úri utca 17-be. Itt is hunyt el 1944-ben. Az ekkor már magányos, idős ember Budapest ostroma idején egy bombatámadás következtében megsebesült, majd az ínséges, háborús viszonyok között a visszaemlékezések szerint valószínűleg éhen halt. Születési idejéhez hasonlóan halálának időpontja és körülményei körül is van némi bizonytalanság, a ház falán lévő emléktábla 1945-öt tüntet fel. Az Úri utca 17. alatti lakóház a 15-16. században épült, földszinti szegmensíves záródású ablakain keresztül egykor árusítás folyt – tudhatjuk meg a budai Vár helytörténeti és építészeti emlékeit összefoglaló, a Budapesti Történeti Múzeum és az MTA által készített internetes adatbázisból. A török uralmat viszonylagos épségben vészelte át, 1720-ban barokk stílusban építették át. A lakóházat 1969-ben a középkori állapotának megfelelően állították helyre, Dragonits Tamás tervei alapján.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Pesti Monika