- Lakóhely
Üllői út 36.
1085 Budapest, Üllői út 36.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Ambrus Zoltán és a Valéria Az Üllői út és a József körút sarkán – a mai árkádsor helyén – egykor népszerű kávéház, a Valéria állt: tágas teraszán katonazenekar játszott, az odalátogatók bőséges reggelivel indíthatták napjukat, majd a délután folyamán változatos fagylaltkínálat várta a vendégeket. A tulajdonos és az üzlet felvirágoztatója, Ottó Dezső jóvoltából kiváló, frissen őrölt kávét szolgáltak fel. Az élőzene mellett a késő éjszaka is nyitva tartó kávéház négy billiárdasztallal gondoskodott a vendégek szórakoztatásáról. Az irodalmi élet számos közismert alakja, így Gárdonyi Géza, Karinthy Frigyes és Kosztolányi Dezső is szívesen múlatta ott idejét, de a törzsvendégek között volt az író és kritikus Ambrus Zoltán is, aki szomszédos lakásából gyakran lejárt a kávéházba, hogy álmatlan éjszakáit újságolvasással töltse. Ambrus korábban egy akkor még Főherceg Sándor (ma: Bródy Sándor) utcai bérház harmadik emeletének egyik lakásában működtette szerkesztőségét és írói műhelyét, majd 1911-ben költözött a Valéria kávéháznak is otthont adó Üllői úti épületbe. A 36. szám alatti, szintén harmadik emeleti lakás három nemzedéknek volt otthona: az első feleségével, Tormássy Gizellával kötött házassága után hamar özvegyen maradt Ambrus egyetlen lányával, Gizellával, vejével, az iskolaigazgató Fallenbüchl Tivadarral, és Zoltán nevű unokájával élt együtt, meglehetősen szerény körülmények között. Hatvany Lajos így emlékezett vissza arra az időre, mikor a zeneszerző és zenekritikus, Reinitz Béla társaságában látogatást tett az idősödő író Üllői úti lakásán: „szétnéztem az úgynevezett ebédlőben, melynek elszomorult bútorzata egy híres magyar író rosszul honorált munkájának mintegy jelképe volt. … Ebből az utcai kétablakos szobából olyan személyzeti szobába nyílt egy tapétaajtó, mely élemedett gazdája jóvoltából épp olyan hálószoba lett, mint ama Főherceg Sándor utcabeli, ahol őt ifjan először ismertem meg. Mégis avval a különbséggel, hogy itt nem kéziratok hevertek mindenfelé, mint az egykori redakcióban, hanem könyvek. Könyvek padlón, polcon, széken, asztalon, szekrényben és még az ágyon is.” Ambrus ebben a szerény, kissé zsúfolt lakásban töltötte életének utolsó két évtizedét. 1932-ben az influenzától legyengülve, családja körében hunyt el. Az 1892-ben épült sarokház, amelyben Ambrus és családja lakott, az 1956-os harcok egyik enyhébb sérüléseket szenvedett épületáldozata volt, azonban az ott lakók közül sokan otthonukat vesztették: sarokrésze két szoba szélességben leomlott, lakhatatlanná vált. Többekhez hasonlóan Ambrus lánya, az akkor már hetven éves Gizella is szükséglakásba kényszerült, ám főzni mégis visszajárt az Üllői úti lakásba, ugyanis átmeneti otthonában – egy Rákóczi téri irodahelyiségben – nem volt konyha. A helyreállítási munkákra végül 1957-58-ban került sor. Az IPARTERV a házat eredeti formájában tervezte visszaállítani, a lekanyarodó sáv kialakítását viszont az egykori kávéház lebontásával oldották volna meg. Így napjainkban már csak árkádsort találunk a Valéria helyén, viszont emlékét számos irodalmi mű megőrizte. 1960-ban Ambrus Zoltán születésének közelgő századik évfordulója alkalmából az épületen emléktáblát avattak.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Tábi Emőke