Ebben a házban
← Vissza a térképhez

Teleki tér 7.

1086 Budapest, Teleki tér 7.

Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje

A helyről

Margitai Ági és a Teleki tér 7. Margitai Ági színésznőnk emléktáblája a VIII. kerületi Teleki László tér 7. szám alatt található. A Teleki László tér, vagy ahogyan ma is sokan hívják, a Teleki tér Józsefváros egyik jól ismert tere. A Fiumei út, Karácsony Sándor utca, Dobozi utca által határolt téren keresztülhalad a Népszínház utca is. Déri Attila Józsefváros című kötete szerint a 19. század elején létrejött teret már kezdettől piacként használták, a reformkorban Lóvásár, majd Széna tér, később Marhapiac – vagy Baromvásár – és Zsibárus térként ismerték, 1879-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hivatalosan Teleki térnek nevezte el. 1941-ben Gróf Teleki László tér, 1946-tól pedig a mai Teleki László tér formájában került a térképekre. Amint a Józsefvárosi Sztorik Teleki téri adásából megtudhatjuk, az egykor a főváros főpályaudvaraként szolgáló Józsefvárosi vasútállomás közelsége egészen a Keleti 1884-es átadásáig biztosította a Teleki tér forgalmát, de a piac a későbbiekben sem szűnt meg. Tömegek vásároltak itt meg minden, az élethez nélkülözhetetlen felszerelést használtan, ruhát, cipőt, kalapot, konyhafelszerelést, bútort, kézikocsit, dísztárgyakat, amit itt nem lehetett kapni, az nem is létezett. A Teleki téri Tangó néven ismert zsibárus piac az 1950-es évekig működött zavartalanul. A régi, egymáshoz támaszkodó bódékból és a közöttük kialakult útvonalakból álló piacot a 2000-es évek második évtizedének elején lebontották és helyén 2014-ben adták át az új, fedett piaccsarnokot. Mellette egy élelmiszer-áruházlánc nyitott üzletet és a környék lakóinak bevonásával elkészült a Teleki téri park, amely a főváros egyik legszebb, őrzött zöldfelülete. Margitai Ági Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művész színésznőnk itt töltötte gyermekkorát, a Teleki tér 7. számú házában. Az üzlethelyiségek számára kialakított földszinttel rendelkező, három emeletes, belső udvaros, 20. század elején épült bérház és az előtte nyüzsgő Teleki tér volt a kislány Margitai Ági otthona. Így emlékezett gyermekkora színhelyéről a Film Színház Muzsika folyóirat 1983. októberi számában: „Hétéves koromig minden, amire emlékszem, annak színhelye a Teleki tér és a bérház... a környék, ahol laktam, meg a pince ... Ott lehetett élni! Meghatározó élményem a közvetlen környezetem, amely igen különös hely volt: egy gyerek számára a paradicsom! A tér ... s nemcsak maga a tér, mert a Dobozi utca is végig be volt építve a zsibárusok standjaival; millió ember, nyüzsgés, zaj. Este még igazibb paradicsom — hiszen akkor már eltűnt a tömeg, ott aztán lehetett játszani!” Margitai Ági gyermekkora nem volt hagyományosnak mondható, még alig nőtt ki a csecsemőkorból, mikor kitört a háború, melynek végén, 1944-ben elvesztette édesapját. Édesanyja vitte tovább a család papírhulladék kereskedését, amelynek sovány, majd végleg elapadó jövedelme hamar kiragadta a kislányt a gyermekkorból. 14 évesen már az ő néptáncosként megkeresett fizetéséből éltek meg édesanyjával. Ennek ellenére úgy emlékezett vissza erre az időszakra, mint gazdag és élményteli évekre. Az éleseszű, energikus gyermek hetedikig felekezeti iskolába járt, ám az oktatásra csak akkor figyelt, amikor már tétje volt, így a nyolcadikat kitűnővel végezte. Egy ideig történelemtanár szeretett volna lenni, de nyolcadikban már rendező. Sajnos, éppen ekkor fordult rosszra anyagi helyzetük, el kellett adni a Teleki téri lakást és társbérletbe hurcolkodni, ezért Ági az anyja tudta nélkül abbahagyta a tanulást és táncosnőnek állt. A SZOT Művészegyütteshez került, ahol egy néptánckutató-koreográfus irányítása alatt kinyílt számára a világ. Még nem volt 18 éves, mikor felvételizett a Színművészetire, ám elkésett a papírok leadásával és nem volt érettségije sem. Színésznövendék barátai bíztatták, keresse meg Básti Lajos, nagy tekintélyű színész tanárt. Soron kívül korengedménnyel felvették, Törőcsik Marival és Bodrogi Gyulával együtt végeztek. A főiskolai évek gyermekkorpótló vidámsága után Pécsre került az ottani Nemzeti Színházba, majd Kecskemét, Miskolc, Szeged és Szolnok következett, miközben a fővárosban is megtalálták a színházi és filmes szerepek. Margitai Áginak 142 színpadi szerepe volt, legalább 40 nagyjáték- és 19 tévéfilmben játszott, 11 díjat kapott, köztük 2010-ben a Kossuth-díjat is, melyről előzőleg legalább tucatnyi alkalommal hallotta, hogy meg fogja kapni, így mikor tényleg elnyerte, már el sem akarta hinni. Úgy tartották, bármit el tud játszani és ez így is volt, 2014-ben, halála évében, 77 évesen bízták rá Momo, a 14 éves arab kisfiú szerepét a Rózsavölgyi Szalonban.

Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Juhász Réka

Kik kötődnek a helyhez