Ebben a házban
← Vissza a térképhez

Szent István körút 11.

1055 Budapest, Szent István körút 11.

Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje

A helyről

Polgári kényelem a Vígszínházzal szemben „Az író ír, a festő fest, a szobrász farag. A színésznő pedig szerepet tanul. Mondjuk: lelkeket mintáz, életeket akar belevetíteni egyetlen mozdulatba. Szobája műhely. Élete munka. Szakadatlan munka” – vallotta Kosztolányi Dezsőnek adott interjújában Varsányi Irén. A színművésznő egykori lakhelyének falán elhelyezett emléktábla szerint 30 éven át élt a Szent István körút 11. szám alatt álló házban, csupán 200 lépésnyire a Vígszínháztól. A „magyar színjátszás legendás művésznője” 144 éve, 1877. augusztus 11-én látta meg a napvilágot Győrben. Születésekor Wollner Malvin néven anyakönyvezték, nevét csak később, fővárosi tanulmányai alatt változtatta Varsányi Irénre. Szülei hamar elváltak, majd édesanyja egy újabb házasság után megözvegyült – ekkor már két lánygyermekről gondoskodott, akik számára igyekezett a legjobb iskoláztatást biztosítani. Malvin már a polgári iskolában kitűnt tehetségével, maga az igazgató is arra biztatta, hogy tanulmányait színiiskolában folytassa. 1894-ben fel is vették a Színművészeti Akadémiára, így a család Budapestre költözött. Még nem volt kezében a diploma, Ditrói Mór színházi rendező máris szerződtette az ígéretes színészpalántát az újonnan megalakult Vígszínházhoz. Az elkövetkezendő években az egyre sikeresebbé váló teátrum „ikercsillagaiként” ünnepelték Varsányi Irént és színpadi partnerét, Hegedűs Gyulát. A színésznő a francia vígjátékok és bohózatok után Csehov-darabokban mutatta meg tehetségét, valamint Molnár Ferenc számos drámájában formálta meg a női főszereplő alakját. Varsányi Irén 1904-ben ment férjhez Szécsi Illés gyáros-földbirtokoshoz, aki egyike volt a Vígszínház alapítóinak. Házasságukból két gyermek született, Pál és Terézia. A család a Vígszínházzal szemben, az akkor még Lipót körút 7. szám alatt álló bérház egyik tágas emeleti lakásában élt, amelynek berendezéséről így írt Kosztolányi Dezső a Színházi Élet 1925/41. számában: „Sehol semmi jele annak, hogy itt lakik a legnemesebb, leghalkabb színésznő, kinek a mozdulatai csöndet parancsolnak és hangja, mint templomi csengetyü, csendül meg a színpadon. Polgári rend. A falon nincsenek babérkoszorúk, nincsenek berámázott színlapok, hervadt csokrok, nincsenek arcképek százai, a tisztelők, hódolók ajánlásával. A színésznői élet e trófeumjait másoknak hagyja. Minden a helyén. Csillár ég, mely halványsárga fényt szitál a polgári, zöld karosszékekre.” Varsányi Irént szerény, botrányoktól mentes színésznőként, példás háziasszonyként ismerték kortársai, aki a próbák alatt is szívesen hímzett, varrt, gobelinezett, és gyakran kijárt gyermekeivel a Margitszigetre. Házassága biztosította számára a polgári jólét minden kényelmét, azonban korlátok közé is szorította. Ennek tulajdonítható a makulátlan színésznő hírnevén esett folt: 1910 táján ugyanis szerelembe esett Molnár Ferenccel, aki akkoriban A testőr című darabját rendezte a Vígszínházban. Érzéseit megvallotta férjének, aki onnantól fogva csak kísérettel engedte a színházba – a furfangos csábító azonban a színpadi kellékek helyett saját leveleit csempészte be a színésznő számára. Varsányi Irén már elszánta magát a válásra, gyermekeit hátrahagyva édesanyja Borz utcai lakásába költözött. Férje ugyan beleegyezett a házasság felbontásába, de addig is megtiltotta a szerelmeseknek, hogy találkozzanak. Molnár azonban erre is talált megoldást: szállodai szobákat vett ki a légyottjaikhoz. Miután erre fény derült, a két férfi párbajozott, Molnár börtönbe került, a színésznő pedig lánya betegségéről tudomást szerezve végül visszatért családjához és korábbi életéhez. A kellemetlen közjáték után többet nem is beszélt az íróval, a színházban csak közvetítőn keresztül kommunikáltak. A depresszióra hajlamos Molnár Ferencet megviselte a szakítás, öngyilkosságot kísérelt meg – elmondása szerint Varsányi Irén volt élete szerelme. Az ötvenes éveiben járó színésznő hosszú ideje küzdött epebántalmával, 1932-ben megműtötték, azonban pár nappal később komplikáció következtében elhunyt. Egykori otthona, a Szent István körút 11. szám alatt álló bérház – ahol Hegedűs Gyula és felesége is élt – Haggenmacher Henrik svájci származású gőzmalom-tulajdonos és sörgyáros megrendelésére épült Hubert József 1897-ben készült tervei alapján. Az eredeti elképzelés szerint az épületben kávéház és lift is működött – tudható meg a Budapest100 kutatásából. A főbejáraton túl aranyozott gipszstukkókkal díszített, vörös márványpadlós előtér található. A lépcsőházban kovácsoltvas, fakapaszkodós korláttal ellátott lebegőlépcső vezet fel az emeletekre.

Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Tábi Emőke

Kik kötődnek a helyhez