Ebben a házban
← Vissza a térképhez

Kálmán Imre sétány 5.

8600 Siófok, Kálmán Imre sétány 5.

Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje

A helyről

Kálmán Imre és Siófok / Híres emberek Balatonja, nyári különkiadás Kálmán Imre, az operett királya, zeneszerző és karmester, 1882 októberében született, Siófokon. Szülőháza, mely a róla elnevezett sétányon áll az 5-ös szám alatt, ma múzeum. Falán márványtábla emlékezteti az arra járókat, hogy itt cseperedett az operett királya, a Csárdáskirálynő, A bajadér, a Marica grófnő és számos további kasszasiker világhírű szerzője. Siófok az 1880-as években még csupán álmos fürdőtelep volt a Balaton partján, melyet a csend, béke, víz és a jó megközelíthetőség miatt keresett fel néhány fővárosi művész, az évad fáradalmait kipihenendő. Itt találkozott az 5 éves Kálmán Imre egy igazi budapesti operaházi hegedűssel, Liedl Ferenccel, aki egy kis szobát bérelt, ahol minden nap órákig gyakorolt a nyári hetekben. A kisfiú a művész ablaka alatt macskanyávogást imitált, melyet a hegedűs néhány napig tűrt, majd panaszra ment a fiúcska szüleihez. Tőlük megtudta, hogy a gyermek nem gúnyolódott, inkább csak fel akarta hívni magára a figyelmet, hisz nagyon szerette a zenét. Imre egy dalt énekelt a hegedűsnek, aki mikor meghallotta a gyerek tiszta hangját, rögtön tudta, hogy tehetséggel áll szemben. A Magyarország című hetilap 1982-es évfolyama Kálmán Imre születésének 100. évfordulója alkalmából hat héten keresztül Bános Tibor tollából, folytatásokban közölte a zeneszerző élettörténetét. Innen is tudhatjuk, hogy nem csak a zenével, a színházzal is Siófokon ismerkedett meg. Lelkesen látogatta a házuktól nem messzire lévő nyári színházat, ahol a fürdőszezon alatt vándortársulatok sora lépett fel. A felhőtlen gyermekkornak véget vetett, hogy a jómódú hatgyermekes család elvesztette vagyonát, amikor Imre még csak kilenc éves volt. Budapesten folytatták életüket szerényen, rokoni összefogással. Kálmán Imre a Deák téri Evangélikus Főgimnáziumban érettségizett, tanulmányai alatt latint és ógörögöt tanítva, hogy összegyűjthessen egy zongorára való pénzt. Ezekben az években változtatta meg vezetéknevét az eredeti Koppsteinről Kálmánra. Zongorista csodagyerekként lépett fel először a fővárosban 1897-ben, sajnos azonban ezt a karriert keze megbetegedése hamar derékba törte, így a századfordulótól kezdve már a zeneszerzésre koncentrált. A zongora és a zene azonban a szülei szerint nem adott kenyeret. Ezért elkezdte a Budapesti Tudományegyetem Jogi Karát is, ami mellett teljes óraszámban látogatta a Zeneakadémiát. A jogi pálya helyett azonban végül újságírással, zenekritikák írásával kezdett némi pénzt keresni. Az akadémiát végzett ifjú zeneszerzőt a pénztelenség hajtotta bele az első kuplé megírásába, majd a kupléktól az operettek felé kanyarodott. 1908-ban, mikor a mozi és a kabaré voltak Pest első számú szenzációi, Kálmán megérezte a lehetőséget, hogy a szórakozni vágyó közönség előtt nagyobb lélegzetű művekkel is bemutatkozzon. A városszerte hódító operett műfajának a Vígszínház sem állt tovább ellen, mikor Kálmán és szerzőtársai a prózai színházat keresték meg a Tatárjárás című operettel. Kirobbanó siker kísérte a bemutatót, melynek hangja Bécsbe is eljutott, Kálmán nevét nemzetközi szinten ismertté téve. Bécsbe költözött, ott dolgozott tovább, haza-hazatérve rövidebb időre. Talán a gyermekkori nélkülözés éveinek kitörölhetetlen emléke volt, hogy bár már Európa egyik legjobban kereső embereként ismerték, mégis meggondolta a kiadásokat és ott fogta meg a pénzt, ahol csak tudta, amiről számtalan élc született. A Csárdáskirálynő valódi világsiker lett, megállás nélkül játszották Bécsben, Berlinben és New Yorkban, de nagy kedvenc volt a Szovjetunióban is. A bécsi kiruccanás hosszúra nyúlt, s a távolság a hazai szakma és a zeneszerző között mind nagyobb lett, noha a közönség Magyarországon és a világ minden táján Kálmán lábai előtt hevert. Ötvenedik születésnapját világszerte fogadásokkal és díszelőadásokkal ünnepelték, itthon azonban csend volt. Csend volt mindaddig, míg a Pesti napló egész oldalas interjút nem közölt vele. Az interjút követően, 11 nappal születésnapja után végre Budapesten, a Vigadó hangversenytermében is meleg ünneplésben volt része, sorra felcsendültek melódiái, másnap kormányzói kitüntetést is kapott – írja Bános Tibor a Kálmán életművet bemutató írásában. A nácizmus terjeszkedése elől Bécsből Párizsba, majd 1940-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol bár kiterjedt társasági életet élt, mégsem tudott gyökeret ereszteni. 1949-ben visszatért Európába, Párizsban telepedett le, onnan járta be sikereinek színtereit. 1953. október 30-án, 71 éves korában hunyt el, a Párizsban élő világhírű zeneszerző haláláról a hazai napilapok csupán röviden számoltak be.

Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Juhász Réka

Kik kötődnek a helyhez