Ebben a házban
← Vissza a térképhez

Puskin utca 24.

1088 Budapest, Puskin utca 24.

Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje

A helyről

Török Erzsi a Puskin utcában 45 évvel ezelőtt halt meg Török Erzsi, a magyar népdal nagyasszonya. A kolozsvári születésű, Kossuth-díjas érdemes művész népdalelőadásai miatt hatalmas népszerűségnek örvendett már a harmincas évektől kezdve. Csiszolt és magasan iskolázott énekstílusa ma talán különösnek hathat népdalok előadására, akkor azonban rajongott a közönség mezzoszoprán hangjáért, melyhez sokat hozzátett sugárzó személyisége és kristálytiszta szövegmondása is. Sikerének titka mindezek mellett az volt, hogy nem előadta, hanem átélte a népdalokat. Országjáró turnéjának állomásain szeretet és népes közönség fogadta az egyszerű ember örömét, bánatát, sorsokat, szerelmet, gyászt megjelenítő előadásait. Török Erzsi eredetileg színésznő volt és sanzonénekes szeretett volna lenni. Énektanára, Kelen Hugó irányította figyelmét a népdalok, Kodály és Bartók munkássága felé. Később Kodály maga is elismeréssel adózott az énekesnő munkásságának, nagyra becsülte a magyar népdalkincs népszerűsítéséért tett erőfeszítéseit. Nem véletlen, hogy Török Erzsi 1972 őszén, utolsó nyilvános szereplésén is Kodály-műveket énekelt. Tagja volt a Repülj páva című televíziós tehetségkutató műsor zsűrijének akkor, mikor csupán a központi csatornát lehetett nézni a tévében és zsűrizni csak valódi szaktekintélyeket hívtak. Örömét lelte a főzésben, két szakácskönyve is megjelent. Receptjeiben erdélyi gyermekkorához, az onnan hozott ízekhez, praktikákhoz nyúlt vissza. Élete utolsó 25 évében a VIII. kerületi Puskin utca 24-ben lakott. Emlékét tábla őrzi a ház falán, melyet tisztelői, a nevét viselő alapítvány és a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága állíttatott 2002-ben. A Puskin és a Bródy Sándor utca sarkán álló, 1872 és 1874 között épült háromemeletes, belső udvarral rendelkező palota-bérházat Ybl Miklós tervezte Degenfeld-Schomburg Imre gróf megrendelésére. A grófot Mikszáth Kálmán így jellemezte: „roppant takarékos, rettentő kálvinista és nagyon nagy hazafi”. Degenfeld, aki arról volt nevezetes, hogy már az 1850-es években is bátran kiállt a szabadságjogokért, itt hunyt el 1883-ban, saját palotájában, az akkori utcanevek szerint a Főherceg Sándor és az Esterházy utcák találkozásánál, vérmérgezés következtében. Az eredetileg kétemeletes palotának és háromemeletes bérháznak tervezett épületre nem adtak engedélyt, a módosított terveket Ybl Miklós 1872 júniusában nyújtotta be. Ezt a tervet, amely immár egységes háromemeletes épületre szólt, jóvá is hagyta Pest városának tanácsa. A megépült ház két bejárattal rendelkezett. A Bródy Sándor utcai traktus főbejárattal a ház urainak készült, hatalmas előcsarnokkal, lépcsősorral, az udvarban pazar öntöttvas tartóoszlopokkal. A Puskin utcai, szerényebb és keskenyebb kaput a bérlők használták, természetesen egyszerűbb udvarral és lépcsőházzal. A két udvart folyosók kötötték össze, melyek a gangról nyíltak.

Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Juhász Réka

Kik kötődnek a helyhez