- Lakóhely
Pannónia utca 36.
1136 Budapest, Pannónia utca 36.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Lírai csendéletek Újlipótvárosból Híres festőművészünk, a Munkácsy Mihály- és Pro Urbe Budapest díjjal is kitüntetett Mácsai István 33 éven át élt és alkotott a Pannónia utca 36. szám alatti bérház műteremlakásában. A Balzac és Pannónia utca kereszteződésében található histroizáló bérház igazi kakukktojás Újlipótvárosban, hiszen a környék legtöbb épülete a letisztult, modern építészet jegyeit viseli magán. A Pest építészete a két világháború között című könyv adatai alapján a ház a Pannónia és Korall utcai Ingatlan Rt. beruházásaként 1927-28 között épült fel Bőhm Erik és Hegedűs Ármin közös terve alapján. A tervezőpáros az épület bejáratát a Pannónia utca felöli oldalra egy beugró franciaudvarral álmodta meg. A H alaprajzú, manzárdtetős bérház földszintjén üzlethelyiségeket alakítottak ki. Mácsai István 1922-ben született, Budapesten. Bár már nagyon fiatalon fény derült tehetségére, a középiskola befejeztével anyagi megfontolásból nyomdászként és litográfusként dolgozott. A második világháborút követően a Képzőművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait, szakmai ellentét miatt azonban végzettséget nem szerzett, 1949-ben távozott a tanulók soraiból, a festészettel azonban nem hagyott fel. Munkái 1950-től folyamatosan csoportos kiállításokon szerepeltek, 1953-ban és 1955-ben is Munkácsy-díjjal jutalmazták tehetségét. 1957-ben több mint fél évet töltött Párizsban, majd fokozatosan új irányt vettek alkotásai, végül rátalált saját stílusára. Három évvel később már a Csók Galériában első önálló kiállítását csodálhatták meg az művészetkedvelők. Mácsai életének 50. évében, 1972-ben költözött a Pannónia és Balzac utca sarkán található bérházba, ám ezt megelőzően is szorosan kötődött Újlipótvároshoz. Interjúiban gyakran emlékezett vissza a városrész korai évtizedeire: „Huszonöt éve lakom itt, a gyerekkorom is ide köt a Tátra utcához, a Katona József utcához. Akkor még autót alig lehetett látni. A Sziget utcától – amit ma Radnótinak hívnak – északra csak üzemek és grundok voltak” – nyilatkozta a Népszabadság 1997. november 5-én megjelent számában. Bár számos portrét is készített, munkáiban különös érzékenységgel és figyelemmel fordult a város apró részletei felé, leggyakoribb témájaként bérházak, gangok, ablakok, belvárosi csendéletek jelentek meg. A művész az Esti Hírlap 1996. szeptember 12-ei számában részletesen beavatta az olvasókat témaválasztásába: „Budapest a Duna is, a Margitsziget vagy a gyönyörű panoráma a Gellért-hegyről, de valahogy én nem a panorámák iránt vonzódom, hanem inkább a közelik, a részletek iránt. Most például festek egy képet egy kidobott kólásdobozról, a járdaszegély mellett. Nem tudok úgy végigmenni a Balzac utcán, hogy ne látnék hármat-négyet ugyanígy elhajítva. Az embert egy ideig bosszantja, de aztán, egy furcsa világításban, alkonyi fényben kiderülhet, hogy szép. Körülötte egykét cigarettacsikkel meg kihullott galambtollakkal mint mikrovilág nagyon is érdekes lehet.” A 2005-ben elhunyt festőművész munkássága, és a Pannónia utcai lakásban töltött évei előtt tisztelegve egykori lakhelyének homlokzatán tábla őrzi emlékét.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Fenyővári Bernadett