- Lakóhely
Mészöly utca 4.
1114 Budapest, Mészöly utca 4.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Sgraffitó a Mészöly utcában A Mészöly utca 4. alatti lakóház 1910-ben épült fel a Gellért-hegy lábánál dr. Kismarty-Lechner Jenő tervei alapján, aki a ház elkészülte után itt élt és dolgozott haláláig, 1962-ig. Lechner Ödön nevét mindenki jól ismeri, az azonban nem köztudott, hogy a Lechner család rajta kívül még több jeles építésszel is büszkélkedhet, egy ilyen az unokaöccse, Lechner Jenő, aki 1878. augusztus 23-án született Budapesten. A Kismarty előnevet a család 1942-ben vette fel a fokozódó német befolyás elleni tiltakozásul. Lechner Jenőnek a Műegyetemen egy évet ismételnie kellett, de ezt később nagy szerencséjének tartotta, mert egy igen tehetséges évfolyamba került, amelynek tagjai közül kerültek ki az építész hallgatók híres lapjának, a Megfagyott muzsikusnak az elindítói, szerkesztői is. A lap névadója maga Lechner Jenő volt. 1902-ben szerzett építész oklevelet Hauszmann Alajos, Steindl Imre és Czigler Győző tanítványaként, ezután Hauszmann irodájában kezdett dolgozni. 1907-től elindult az önálló tervezői praxisa és ezzel párhuzamosan az egyetemi tanári karrierje is. Ahogy a korszak sok más építésze, Lechner Jenő is a korszerű magyar építészet lehetséges útjait kereste. A reneszánsz felvidéki változatában vélte megtalálni a hazai építőművészetnek azt a fázisát, amely még jellegzetesen magyarnak tekinthető és utolsó ilyen láncszemként kapcsolódási pontot jelenthet. Ebben az úgynevezett felvidéki pártázatos reneszánsz stílusban tervezte meg egyik legjelentősebb épületét, a sárospataki Tanítóképző Intézetet, de például a Chicago Tribune napilap székházára 1922-ben kiírt pályázatra beadott művét is, amellyel „Mention Honorable” elismerést nyert el. Az 1910-ben épült, Warga Lászlóval – aki a városépítés nemzetközi szinten elismert úttörője volt, és maga is a házban élt és dolgozott 1934-ig – közösen tervezett Mészöly utcai lakóház is ezt a Lechner Jenő által kialakított egyedi stílust mutatja. Az épület utcai homlokzatát csak egy konzolokról induló zárterkély sáv mozgatja meg, amely a három emeleten és a tetőtéri műteremszinten – itt volt Lechner Jenő építészirodája – vonul végig. Annál mozgalmasabb a ház megformálása a kert felé néző oldalon: az U-alaprajz szárain lévő változatos loggiák, a felső szinti erkélyek pergolái, a legfelső emelet pártázata és a népi építészetre utaló tetőformák festői hatást keltenek. Az épületet a Lechner Jenőről a Meister der Baukunst sorozatban 1930-ban Genfben kiadott kötet is bemutatta – ahogy azt Kismarty-Lechner Kamillnak a Lechner család második építész-generációjáról írt visszaemlékezéséből megtudhatjuk. A zárterkélyt sgraffito díszíti, amint maga Lechner Jenő írta: „a kalotaszegi menyasszonyi ládák mintájára”. A sgraffito technika lényege, hogy az egymásra felvitt színes vakolatrétegek közül a felsőket a kialakítandó képnek megfelelően visszakaparják. Az ornamensek eredeti angolvörös, okker és kék színe ma már csak nyomokban látszik, a tetőtéri attikafalon pedig már az egész sgraffito nagyrészt elpusztult. A második emeleti parapetmezőkben A zsoltárok könyvéből vett idézet olvasható: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába munkálkodnak, akik azt építik. Ha az Úr nem őrzi, hiába vigyáznak azok, akik azt őrzik.”
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Pesti Monika