- Lakóhely
Magyar Jakobinusok tere 1.
1122 Budapest, Magyar Jakobinusok tere 1.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Herman Ottó és a Magyar Jakobinusok tere 1. Herman Ottó (1835. június 26. – 1914. december 27.), a madarak atyja és az utolsó magyar polihisztor élete végén a mai Magyar Jakobinusok terén, a Déli pályaudvar mellett lakott. Utoljára 1914. december 27-én hét óra tájt pillantott ki lakása ablakán, hogy még egyszer láthassa a napot. Fél órával később elhunyt – tudhatjuk meg Lambrecht Kálmán Herman Ottó - Az utolsó magyar polihisztor élete és kora című, 1920-ban megjelent életrajzi munkájából. Az érdes modorú tudóst december közepén ütötte el egy teherkocsi a város háborútól megzavarodott forgatagában. A nyolcvanéves Herman lába szépen gyógyult, ám a fekvéstől tüdőgyulladást kapott, ami végzetesnek bizonyult. Mikor már tudták, hogy menthetetlen, hazaengedték, hogy otthonában búcsúzhasson el a világtól. Herman Ottó nevének hallatán mindenki előtt megjelenik a hosszú fehér szakállú, nagyorrú tudós férfiú fekete-fehér képe. Az autodidakta módon hatalmas tudást összegyűjtő és a természet iránt roppant fogékony férfi küzdött a civilizált világ kereteivel, kicsit mindenhonnan kilógott. Annyira azért mégsem, voltak barátai, kapcsolatai, Jászai Mari színésznővel folytatott románca is ismert. Diplomát nem szerzett, az oktatásból kilépve, gyakorlatban, tanulmányozás által szerezte ismereteit. Talán korán jelentkező és kora előrehaladtával egyre súlyosbodó nagyothallása, talán karakán személyisége okozta nehézségeit. Nála 25 évvel fiatalabb felesége mindenhová elkísérte jegyzetelt és figyelt helyette. Herman gyakran nem fogadott el fizetést munkájáért, a miniszterek lopva keresték a módját, hogy a szerényen élő tudóst támogassák, például újságja előfizetésével. Nem fogadott el hivatalos elismerést, nem akart az Akadémia tagja lenni. Pedig hívták, hiszen a pókokról, madarakról, halakról, halászati kifejezésekről, vagy a magyar ősfoglalkozásokról szóló alapos és emellett érdekes munkái minden elismerést és támogatást megérdemeltek. Bár felvidéki német családban született, magyarnak vallotta magát, hogy neve magyarabb legyen a Hermann végéről a második n-t is elhagyta és a korban inkább németes Károly/Karl keresztneve helyett a semlegesebb Ottót használta. Megértette a természetet, az is őt. Még saját viperája is volt, akit Vipinek hívott. Akkor tudott felszabadultan dolgozni, ha közben látta, hogy a vipera a terrárium kis homokdombján sütkérezik. A Krisztina körút és a Maros utca sarkán álló, akkori címén Krisztina körút 91. számú házat Dávid János és fia tervezte - írja a Hungaricana, Budapest Fővárosi Levéltár anyagából származó kivonatában. A ház nem sokkal Hermanék beköltözése előtt, 1912-1914 között épült, Tscherne Ferenc megrendelésére. A ház lakói ma is ápolják Herman emlékét, a kapun belül, egy lépcsőházi minikiállítás és emléktábla formájában. A ház utcai falán elhelyezett táblát az utolsó magyar polihisztor halálának 100. évfordulóján, a Herman emlékév végén állították. Az avatóünnepségen a Magyar Bajusz Társaság is elhelyezte koszorúját. A földszinti négyszobás lakáshoz mellékhelyiségek is tartoztak, a felsőbb szintek műtermei pedig úgy lettek kialakítva, hogy csaknem mindegyik alkalmas volt lakhatásra is, a munkára tervezett tér mellett saját lakószobával, fűtéssel, világítással, sőt fürdővel is rendelkeztek. A házban az idők során számtalan művész élt és dolgozott, többek között Czóbel Béla is, aki kilencven éves korán túl is aktívan alkotott. A legdrágább műterem éves bérleti díja ez első években 880, a legolcsóbbé pedig 510 korona volt. Herman Ottó sok szoborral és emléktáblával büszkélkedhet országszerte és ha összevetnénk, kinek a nevét viseli a legtöbb általános iskola az országban, igen előkelő helyen végezne.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Juhász Réka