- Lakóhely
Lovag utca 10.
1066 Budapest, Lovag utca 10.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Dajka Margit és a Lovag utca 10. Dajka Margit Kossuth-díjas érdemes és kiváló művészünk, aki életének majdnem felét a Lovag utca 10-ben élte le, Nagyváradon született 1907-ben. Édesapja balettmester volt a nagyváradi színháznál, családjával, 13 gyermekével keveset törődött. A család gondját a paraszti származású édesanya egyedül viselte. Margitkának is korán meg kellett szoknia a munkát, hétéves korától rikkancskodott szülővárosa egyik terén. Kilencévesen bement a színházba és a pénztárosnak elmondta, hogy színész szeretne lenni. Tehetségét felfedezték, tanították, apróbb szerepeket is kapott. 15 éves korától teljes jogú tagja volt a társulatnak. 17 évesen Kolozsvárra szerződött, majd magyarországi vidéki színházakban játszott. Az 1929-es évadot már Budapesten kezdte meg és ott is maradt. Fiatal volt, gyönyörű és nagyon tehetséges, három év múlva már sztárként ünnepelték, pedig élete végéig borzasztó lámpaláz gyötörte a fellépések előtt. Játszott számtalan színdarabban, filmben és tévéfilmben, színésztársai is csak jót mondtak róla. A hetvenes évektől színpadi fellépést nem vállalt, nyugdíjba ment. Filmet, tévéjátékot azonban egészen betegsége súlyosbodásáig minden évben forgatott. 1986. május 24-én hunyt el, imádott férje, Lajtos Árpád, aki rajongásig szerette a színésznőt, még aznap saját döntéséből követte a halálba. Margitka 1942-ben ismerkedett meg a fess vezérkari századossal, későbbi férjével, aki a háború alatt hadifogságba esett, majd pedig börtönbe került. Tíz év rabság után szabadulva első útja Dajka Margithoz vezetett, innentől életük utolsó napjáig együtt voltak. A börtönből érkező Lajtos már a Lovag utcai lakás ajtaján kopogott be, ezekkel a szavakkal: – Lajtos Árpád vagyok, és úgy emlékszem, hogy megkértem a kezét ’43-ban, és Ön igent mondott. – Igen? – válaszolta Dajka. – Akkor tessék befáradni. Ez a Lovag utcai lakás volt a házaspár utolsó lakhelye. Az utca zártsorú beépítésében a 10-es szám alatt álló, ötszintes, egyudvaros, eklektikus stílusú bérházat Pajor Rezső és Wagner Hugó építtette 1936-37-ben. A tervező a korban ismert építész, Sós Aladár volt, aki ebben az időszakban főleg art deco stílusban alkotott. Nevéhez fűződik többek között az Országos Társadalombiztosító Intézet Fiumei úti székháza is, melyért tervezőtársaival, Komor Marcellel és Jakab Dezsővel együtt Lechner Ödön-emlékérmet kaptak. A terézvárosi Lovag utca a reformkorban nyerte el végleges alakját. Már ekkor Ritter Gassénak, azaz Lovag utcának hívták. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1874-ben hivatalosan is jóváhagyta ezt az utcanevet. Csurka István ezt írta Dajka Margitról: „Soha nem hallottam róla rosszat. Tudom, hogy ez képtelenség. Ez annyi, mintha azt mondanám: feltaláltam a perpetuum mobilét. A színházi életben ilyen nincs. Ezért, most, miután ezt leírtam, lázasan töröm a fejem egy megszólás, egy kifogás után. De még egy legyintést vagy egy rápisszentést sem találok, megállapítom tehát, hogy volt ilyen a magyar színházi életben.” A Lovag utcai házon 1997. májusa óta őrzi Kiss György szobrászművész által készített domborműves tábla a színésznő emlékét.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Juhász Réka