- Lakóhely
Krúdy Gyula utca 16-18.
1088 Budapest, Krúdy Gyula utca 16-18.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Egy világpolgár a Józsefvárosból – Tábori György és a Krúdy Gyula utca 16-18. A nyolcadik kerületi Krúdy Gyula utca 16-18. szám alatt álló kétudvaros, szecessziós stílusú bérház – amely 1906-ban épült Zeuner Gyula tervei alapján – 1907 és 1944 között Tábori Kornélnak és családjának volt otthona. Az író, újságíró és szerkesztő egy osztrák orvos lányával, Ziffer Elzával kötött házassága után költözött az akkori József utcabeli, harmadik emelet hármas szám alatti lakásba – itt rendezte be irodáját, valamint itt működtette egyszemélyes kiadóhivatalát és könyvkereskedését is. 1908-ban született meg első fiuk, Pál, aki később apja nyomdokain írói, újságírói pályára lépett. Hat évre rá ebben a lakásban jött a világra a második fiú, György is, aki a családi hagyományt követve szintén írással kezdett el foglalkozni. A harmincas évek végén azonban – zsidó származásuk miatt – a Tábori fiúk nem csak a családi otthont, de az országot is elhagyni kényszerültek: Pál Londonban telepedett le és folytatta írói pályafutását, míg György a világot járva George Taboriként szerzett magának hírnevet. Megfordult Berlinben, majd Londonban kezdett dolgozni a BBC-nek, 1947-ben pedig az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol több színpadi darabja is nagy sikert aratott a New York-i közönség körében. Színházi rendezői munkássága a 20. századi világszínház egyik kiemelkedő alakjává tette, de forgatókönyvíróként is nemzetközi elismerésben részesült – többek között Alfred Hitchcocknak is írt. Tábori György munkájának köszönhetően – amelyre jellemző a vaskos, gyakran fekete humor – a család sorsának alakulása mellett egykori lakásukba is bepillantást nyerhetünk. Az ő forgatókönyve alapján készült a Mutters Courage című Holokauszt-film, amely édesanyja, Elza szerencsés megmenekülését dolgozza fel – édesapja, Kornél viszont egy volt az auschwitzi áldozatok közül. A Magyarországon 1995-ben bemutatott filmet részben Budapesten, a Tábori család egykori otthonában forgatták. A tágas, napfényes lakás előszobából, három lakószobából – ezek egyike a dolgozószoba – és két cselédszobából állt, éléskamrával, fürdőszobával és vécével. A szobákat akkoriban még cserépkályhával fűtötték. A Budapest folyóirat 2013. májusi száma így írja le, mit láthatunk a képkockákon a rekonstruált lakásból: „A dolgozószobában hintaszéket, nagy, elegáns íróasztalt, cserépkályhát, perzsaszőnyeget. A nappaliban gyönyörű, sokkaros üvegcsillárt látni az egyik jelenetben. A konyha a harmincas évek modern art decós szekrényeit idézi.” Tábori György, a nyughatatlan világpolgár, utolsó éveiben Berlin, München, Bréma és Bécs színházaiban alkotott. „Éppúgy otthon vagyok vagy nem vagyok otthon Londonban, New Yorkban, Bécsben vagy a József utca 16-ban, ahol születtem. Mindenütt idegen voltam, külföldi, és ezt mindig jónak találtam. Az én hazám a könyvek, a színpad és az ágy” – vallotta az akkor 79 éves író-rendező a Beszélőnek. 2007 júliusában hunyt el, berlini házának falán két hónapra rá emléktáblát avattak, amelyre Varga Mátyás szobrászművész készítette el portréját. Ennek a domborműnek a másolata látható a budapesti szülőházán elhelyezett emléktáblán is, amelyet 2010-ben állíttatott a Magyar Színházi Társaság és Budapest Főváros Önkormányzata.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Tábi Emőke