- Lakóhely
Szendrey major 9.
8360 Keszthely, Szendrey major 9.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Ezerarcú Júlia és a keszthelyi Újmajor / Híres Emberek Balatonja, nyári különkiadás Szendrey Júlia neve a nemzet költőjének feleségeként, múzsájaként maradt fent, habár ez az időszak csak két évet ölelt fel életéből. Kevesen tudják róla, hogy kiváló író, költő volt és elsőként fordította le Andersen meséit. Ezért nem csak szülővárosában állítottak neki emléket, Koppenhágában a magyar nagykövetségen is szobrot emeltek tiszteletére. Júlia 1828. december 29-én született a keszthelyi Festetics-birtokon, Újmajorban, ahol édesapja, Szendrey Ignác jószágigazgató volt. Dr. Csák Árpád régész, muzeológus 1909-ben így írt Júlia születési helyéről: „Ujmajor Keszthelytől délnyugati irányban, gyalog mintegy 20 percznyire, Georgikon [: Európa első agrár felsőoktatási intézménye] és Fenék puszták közt fekszik. […] Az ujmajori gazdatiszti lak, melyben Szendrey Julia született, a major nyugati szélén, a gyönyörű grófi-út mellett, annak keleti oldalán, észak-dél irányban fekszik. Egyszerű, földszintes, cserép-zsindelyes, alacsony, fehérre meszelt épület, melynek csak a déli része szolgált gazdatiszti lakásul, az északi részen a gazdasági cselédek lakásai voltak.” Júlia taníttatására édesapja komoly gondot fordított, több idegen nyelven is beszélt, kitűnően zongorázott és táncolt. Több ízben írt keserű hangvétellel a nők helyzetéről, tulajdonképpen a női emancipáció reformkori híve volt. Ez külsőségekben is megjelent: rendszeresen viselt nadrágot, szerette a rövid frizurát, és a szivart sem vetette meg, ami akkoriban igazán nem volt gyakori a nők körében. Petőfi Sándorral 1846-ban ismerkedett meg, és egy évvel később a szülői rosszallás ellenére házasságra lépett a költővel. Fiuk, Zoltán, 1848 decemberében született meg. Naplójában Júlia ezt az időszakot, mint élete legboldogabb szakaszát írta le. A házaspár ezután már csak néhány alkalommal találkozhatott, mivel Petőfi Bem oldalán harcolt az erdélyi hadjáratban. Utolsó találkozásukra 1849. július 21-én, Tordán került sor, ezután többé nem látták egymást. A szép özvegy sok férfi érdeklődését felkeltette, s bár szíve Petőfié volt, egyetlen esélye, hogy gondoskodhasson fiáról az volt, ha újra férjhez megy. Ezért 1850 júliusában, tíz nappal a gyászév letelte előtt házasságot kötött Horváth Árpád egyetemi professzorral, akitől később négy gyermeke is született. Ezzel a tettével országos felháborodást vívott ki, a közvélemény elítélte Júliát és mindenki – köztük Arany János is – ellene fordult. Írói pályája viszont ekkor indult be igazán, versei folyóiratokban jelentek meg és Andersen-fordításai is ezekben az években láttak napvilágot. Második házassága rendkívül boldogtalan volt. Férje zsarnoki természetű volt, így az évek során egyre inkább elhidegült, majd el is költözött tőle, de a válásra Júlia halála okán már nem került sor. Súlyos betegség kínozta, méhrákot diagnosztizáltak nála. 1868. szeptember 6-án, hosszú szenvedés után hunyt el Pesten. Júlia így vallott saját életéről: „Ember voltam én is, érző, vérző szivü ember, mondja a néma száj; szerettem és szenvedtem. Ki az, aki az első követ dobja rám? Bünül rótták fel nekem, ami minden ember szent joga: leélni a saját életét. És még nagyobb vétkül azt, hogy mindenek dacára ez mégsem sikerült.” A keszthelyi szülőház a 2016 óta Szendrey majorság nevet viselő városrészben található. Napjainkban a Pannon Egyetem Georgikon Karának kezelésében van, 2009 óta emlékszoba, látogatható kiállítás működik benne.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Németh Edina