- Lakóhely
Keleti Károly utca 50.
1024 Budapest, Keleti Károly utca 50.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Fekete bojtár a Rózsadombon – Sinka István és a Keleti Károly utca 50. A Rózsadomb egyik kedves, hangulatos utcája, a Mechwart-ligettől induló Keleti Károly utca adott otthont a kirekesztettségben megfáradt népi író és költő Sinka Istvánnak. A Sinka házaspár ott lakott az utca végén, a Marcibányi tér–Kis Rókus–Rét utca találkozásánál elhelyezkedő 50. számú házban, ahol Ágh István Sinka-kortárs író és egyben szomszéd szerint az ötvenes-hatvanas években „az új rend mostohái éltek”. A II. kerületi, három lakószintes társasház második emeletének lakásáról Szomszédom, Sinka! című portréjában így írt Ágh: „Olyan garzonban lakott fölöttünk, mint mi; sötét főzőfülke, vécés fürdőszoba, annál szebb lakrész, a Rózsadombra nézett nagy erkélyablakokkal. Akkor még a beépítetlen telek színeiben váltakoztak az évszakok: a tél tél volt, egy rozsdás vashordó a hóban, nagykabátos szökdelők a Rét lépcsőn, a kertészet meg a fasor tavaszi zsendülése, nyári kiteljesedése, fakóba tűnő elmúlása, hogy odafehéredjen a dérnek.” Az utca már a 19. században is létezett, ám nevét nagyjából negyedszázadonként megváltoztatták. Az 1870-es évekből származó térképeken még Zöld Oszlop, a 20. század elején már csak Oszlop utcaként szerepel, az 1920-as években Heltai Ferenc nevét viselte, majd a ’30-as évek második felében nyerte el mai nevét, amely mindeddig a végsőnek is bizonyult. A Keleti Károly utcai lakást Darvas József író szerezte Sinka és harmadik felesége, Szín Magda számára. Egy Erdélybe visszatelepült család megüresedett otthonát sikerült kiutaltatnia az akkor már nagybeteg költő számára. Sinka István Nagyszalonta környékén, ridegpásztor családban született 1897-ben. Ahogyan sok hozzá hasonló fiúgyermek az ő közegében, a kis István is előbb kisbojtár, majd pedig juhász lett. Első feleségével Vésztőn telepedtek le, élték a társadalom elnyomottjainak nehéz, küzdelmes életét, miközben Sinka írás iránti elköteleződése egyre erősebb lett, önmaga művelésével küzdött sorsa ellen. Első verseit pásztorkodás közben tintaceruzával vetette papírra, erőteljes szuggesztív költői hangjával a pusztai létet, a szegények és nyomorultak életét énekelve meg. Írásaiban, költeményeiben a keserűség mellett mindig ott volt a paraszti sorban élők elpusztíthatatlanságába vetett konok hit. 1936-ban Budapestre költözött, de a nehézségek folyton a nyomában jártak, felesége meghalt, a költő nem talált munkát, maga is súlyosan megbetegedett. Második házassága idején volt legtevékenyebb, számos lap közölte verseit, kötetei jelentek meg, de az enyhülés soká jött. A II. világháború után előbb Csömörön, majd Törökbálinton kapott egy kis gazdálkodásra alkalmas földet, ám az új rendszerrel szemben is kritikus hangjai miatt hosszú időre elnémították. Prózai önéletírása az 1944-ben elkészült Fekete bojtár vallomásai nem csak nyomtatásban jelent meg, évtizedekkel Sinka halála után is rendre felbukkan hangoskönyv formájában a rádió programkínálatában, megdöbbentő képszerűsége mellett elégikus lágysággal szögezve a hallgatót a rádió mellé. Élete utolsó 12 évében harmadik felesége, Szín Magda meleg szeretetét élvezve, de egyre súlyosbodó ideg- és izomsorvadással járó betegségétől szenvedve élt a Keleti Károly utcában. 1961-től lassan újra szólhatott, Eltűnik a hóri domb című elbeszéléskötete volt az első könyv, amely megjelenhetett. 1969. június 17-én hunyt el, utolsó, rózsadombi lakhelyének falán tábla őrzi emlékét, de Vésztőn és a Budapest VIII. kerületében a Nagyfuvaros utca 22-24-ben is márványtábla emlékezteti az arra járókat: Itt élt Sinka István.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Juhász Réka