Ebben a házban
← Vissza a térképhez

Kelenhegyi út 12–14.

1118 Budapest, Kelenhegyi út 12–14.

Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje

A helyről

Herman Lipót és a Gellért-hegyi műteremház Herman Lipót Munkácsy Mihály-díjas érdemes művész festőnk hosszú életéből 60 esztendőt élt a Gellért-hegyen, a Kelenhegyi út 12-14. híres-neves műteremházában. A XX. század első éveiben elkészült ház kifejezetten azért épült, hogy ott a művészetek fényre éhes mesterei, festők és szobrászok élhessenek az alkotáshoz igazított terek és hatalmas ablakok között. A 19 lakásos épületet, melyet 1903-ban adtak át az akkor még csaknem lakatlan Gellért-hegyen, valójában nem is ide tervezték. Herman Lipót 1913-ban, neje pedig 2 évvel később költözött be, akkoriban még nem állt a Gellért fürdő épülete sem, sőt, a műteremházig is csupán egy ösvény vezetett fel. Az akkurátus Herman, aki az 1910-es évek elején vált elismert festővé, egész életében pontosan vezette képei lajstromát naplóiban, melyeket özvegye a festő halála után is gondosan őrzött. E naplók tanúsága szerint a termékeny művész 4351 képet adott ki a kezéből élete 88 éve alatt. Herman 1884 áprilisában, Nagyszentmiklóson egy Torontál vármegyebeli mezővárosban született kereskedőcsaládban. A remek rajzkészséggel megáldott gyermeket nem családja józan és prózai közege, hanem iskolai rajztanára buzdította, ám az édesapa nem művészt, hanem kereskedőt akart nevelni fiából. Miután azonban Lipót még a szegedi kereskedelmi iskola elvégzése után is elszántan ragaszkodott a festői létről szőtt álmaihoz, családja is hozzájárult, hogy a fővárosban tanulhasson. A Mintarajziskola után München, Berlin, Párizs, Brüsszel és London voltak fejlődésének állomásai, majd az 1910-es év már Kecskeméten találta, ahol a híres Művésztelep egyik alapító tagja volt. Élete során hol itt, hol ott ütött tanyát a világban, de mindig hazatért. Itáliai tanulmányútja után 1914-ben hazaérkezvén harcolt az I. világháborúban is, sőt ezredfestő lett belőle. Később, a munkával töltött évtizedek alatt készített karikatúrákat, festett portrékat, tájképeket, csendéleteke, számtalan aktot, mitológiai és allegorikus jeleneteket. Festőállványként Madarász Viktor egykori állványát használta. A szecessziós Kelenhegyi úti épület terveit Kosztolányi-Kann Gyula festő-építész készítette. Eredetileg nem a hegyoldalba, hanem a VI. kerületi Epreskerti művésztelep mellé tervezve azt, ám a főváros nem el- csupán csak használatba adta volna a telket. A Kmety utcai házhely helyett végül a negyvenezer koronáért megvásárolt 740 négyszögöles Gellért-hegyi telken épült fel a két emeletes ház, amely a krónikás Lyka Károly szavai szerint „..a Ferenc József-híd [ma Szabadság híd] budai környékének egyik legszebb ékessége, minden tekintetben a legmodernebb kényelemmel van berendezve és úgy művészies külseje, mint célirányos osztása és ízléses berendezése révén tán egyedül áll a maga nemében az egész kontinensen. Nincs a házban két egyforma műterem, nincs rajta két egyforma ablak, két egyforma erkély: a szecesszió műremeke ez, az útikönyvekben, művészeti lexikonokban is nevezetes épületként emlegetett védett érték”. A földszinti négyszobás lakáshoz mellékhelyiségek is tartoztak, a felsőbb szintek műtermei pedig úgy lettek kialakítva, hogy csaknem mindegyik alkalmas volt lakhatásra is, a munkára tervezett tér mellett saját lakószobával, fűtéssel, világítással, sőt fürdővel is rendelkeztek. A házban az idők során számtalan művész élt és dolgozott, többek között Czóbel Béla is, aki kilencven éves korán túl is aktívan alkotott. A legdrágább műterem éves bérleti díja ez első években 880, a legolcsóbbé pedig 510 korona volt. Hermann Lipót emlékére a művész halála után a főváros állíttatott márványtáblát 1973-ban, a Kelenhegyi úti ház falán.

Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Juhász Réka

Kik kötődnek a helyhez