Ebben a házban
← Vissza a térképhez

Karinthy Frigyes út 2.

1111 Budapest, Karinthy Frigyes út 2.

Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje

A helyről

„Ördöggörcs” Újbudán Karinthy Gábor költő 1914 decemberében született Karinthy Frigyes és Judik Etel szenvedélyes házasságából. Édesanyját korán, az 1918-os spanyolnátha-járvány idején veszítette el, édesapja pár évvel később újra nősült, Bőhm Arankát vette feleségül, akivel 1920-ban a mai Karinthy Frigyes (akkor Verpeléti) út 2. szám alatti házba költöztek. „Akkor született az öcsém, Cini (Karinthy Ferenc). Apám feleségül vette Böhm Arankát, és úgy döntött, hogy lakjunk mind együtt, Kertész Tomi is, aki Aranka első házasságából született. […] Arankát sose szerettem, Cinit első perctől fogva és mindig, pedig egészen más természet, mint én. Zárkózott, komor, szomorú voltam, félrehúzódó és magányos, ő pedig élénk, vidám, játékos. Engem csak a költészet izgatott, őt minden más – főként a labda. Szenvedélyesen sportolt. Én is vívtam, korcsolyáztam, ródliztam, de máskülönben nem érdekelt a sport” – írta Karinthy Gábor Bánat című kötetének Utószavában. Az 1957 óta Karinthy Frigyes nevét viselő utca 2. száma alatt álló ház az 1910-es évek elején épült, tervezője ismeretlen. A Karinthy család otthona „a második emeleten volt, három szoba az utcára, egy erre az udvarra. Nem tudom most már, mi, gyerekek melyikben laktunk, hol itt, hol ott, – nyilván. A lift sose működött. Erről írt is apám, hogy egyszer, amikor véletlenül jó volt, kitették a táblát: A lift működik. Milyen nagy dolog: a levegő beszívható, a víz folyik, és a lift működik. Szép lakásunk volt, bár meg kell mondani, kissé szedett-vedett. A könyvtárunkból sokan elvittek, lopkodtak belőle, és mi gyerekek is eladogattunk. […] Mellettünk udvari szoba-konyhás lakás, egy Szanyi nevű foltozószabó lakott benne. Nem tudom miért, mi gyerekek folyton ott lógtunk a Szanyiéknál, a konyhájukban. A Szanyi gyerekek is átjöttek olykor hozzánk, szállóige lett a családban, hogy a szüleim hazajöttek a kávéházból, és ugyan volt mindig szakácsnő, bár elmaradtunk – már nem én, a szüleim – a bérükkel sokszor, de ekkor épp semmi sem akadt otthon, mire anyám: – Mi van itt, minden lámpa ég, vacsora nincs, és a Szanyiek a szalonban. – Hát ez volt a Verpeléti út 2” – olvasható a Gábor öccsével, Karinthy Ferenccel készített 1986-os, Elvesztett otthonok című interjúban. A Lónyay Utcai Református Gimnázium diákjaként Gábor – saját bevallása szerint is – rossz tanuló volt, csak az irodalom érdekelte, a barátaival, Benedek Istvánnal és Devecseri Gáborral Hangszóró néven lapot alapított, ahol versei mellett Heine- és Rilke-fordításai is megjelentek. Az érettségi után Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában próbált szerencsét, de végül a költészetet választotta. Elköltözött otthonról, pár évig a nála húsz évvel idősebb Meitner Margittal élt nagy szerelemben a Svábhegyen, bár a kapcsolatuk nem tartott sokáig, a barátságuk hosszú ideig fennmaradt. Karinthy Gábor a ’30-as években a Szép Szóban és a Nyugatban publikált, 1937-ben megjelent Étel és Ital című kötete. Édesapja 1938-as halála nagyon megviselte, rendszeresen hallucinációk és fóbiák gyötörték, ami a katonai szolgálat és a ’40-es évek nyilas zaklatásai után még súlyosabbá váltak. 1946 és 1948 között a Fővárosi Könyvtárban dolgozott, majd Badacsonyba költözött nyugalmat és szerelmet keresve, azonban az ’50-es évek elejére elhatalmasodott depressziója és skizofréniája, amit ördöggörcsnek nevezett, és előbb Budapestre, majd Intapusztára került idegszanatóriumba. 1957-től 1974-ben bekövetkezett haláláig Budán élt, visszavonultan, magányosan töltötte utolsó éveit. „Sokan gondolták, hogy apám tehetsége és hírneve nyomasztóan hat rám, akadályozza a kibontakozásomat. De ez nem így volt. Apám sohasem volt „vetélytárs”, akit le kellett volna győznöm; ő író volt, filozófus, publicist, humorista – én első pillanattól fogva lírai költő. […] Mégis volt egy időszak, amikor izgatott az a probléma, zseni-e az apám, vagy csak egyszerű ember, aki tud írni? Lehet, hogy azért, mert mindenkinek a szemében „a Karinthy Frigyes fia” voltam, én pedig önmagam akartam lenni. Nem több, mint ami vagyok: lírai költő” – olvasható Karinthy Gábor visszaemlékezésében.

Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Jancsó Ágnes

Kik kötődnek a helyhez