Ebben a házban
← Vissza a térképhez

Júlia utca 3.

1026 Budapest, Júlia utca 3.

Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje

A helyről

„Betűvel aludtam, betűvel ébredtem” Nem múlhat el karácsony Szabó Magda Abigél című, 1970-ben megjelent ifjúsági regényének filmadaptációja nélkül. „Különös öröm számomra a fiatal olvasóknak írni. Őszinte, igazságos és kemény kritikusok. Nem lehet félrevezetni, becsapni őket! Tüstént leleplezik, aki erre vetemedne! Talán azért megy könnyen a nekik szóló művek írása, mert én nagyon boldog gyerek voltam. Betűvel aludtam, betűvel ébredtem” – mondta az író a Pajtás újság 1969 júniusában megjelent, a II. kerületi Júlia utca 3. szám alatti otthonában készült interjúban. Szabó Magda Kossuth-díjas író, műfordító 1917. október 5-én született Debrecenben, Szabó Elek és Jablonczay Lenke házasságából. A könyvek világában felcseperedő Magdát a Református Leánynevelő Intézet diákjaként már 11 éves korában pártfogásába vette Szondy György író. Érettségi után a Debreceni Egyetemen folytatta tanulmányait, latin–magyar szakos tanári diplomáját 1940-ben szerezte meg – az itt töltött öt évre élete legharmonikusabb, legboldogabb időszakaként emlékeztett vissza az Új Írás című lapban 1975-ben megjelent Koncentrikus körök című önéletrajzi írásában. Doktorrá avatása után két évig Debrecenben, három évig pedig Hódmezővásárhelyen tanított. 1945-ben költözött a fővárosba, 1949-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa volt. Első versét 15 éves korában a Mi Utunk protestáns diáklapban publikálta, az első, Bárány című verseskötete Budapestre költözését követően, az Újhold írócsoport tagjaként jelent meg 1947-ben – az újholdasok közé tartozott többek között Lengyel Balázs, Nemes Nagy Ágnes, Mándy Iván, Pilinszky János és Örkény István is. Ebben az évben ismerkedett meg férjével, Szobotka Tiborral is, a köztük kibontakozó „mitológiai szerelem” életük végéig elkísérte őket. Szabó Magda 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, amit szinte azonnal vissza is vontak, állásából elbocsátották. A mai Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium (akkor Horváth Mihály téri Gyakorló Általános Iskola) tanáraként helyezkedett el. Bár nem publikálhatott, minden szabadidejét az írásnak szentelte, 10 év alatt négy regényt írt meg. Az 1958-ban megjelent Freskó és az 1959-ben kiadott Az őz hozta el számára az elismerést, ezt követően egymás után születtek lélektani és önéletrajzi ihletésű regényei, drámái, valamint meséi. Több mint ötven önálló kötete jelent meg, műveit 42 nyelvre fordították le, színdarabok és filmek készültek alkotásaiból. 1959-ben és 1972-ben is megkapta a József Attila-, 1978-ban a Kossuth-, 2003-ban a Prima Primissima-díjat. Szabó Magda kilencvenéves korában, 2007. november 19-én hunyt el, olvasás közben. A pasaréti Júlia utca 3. szám alatti ház falán 2008 óta őrzi tábla Szabó Magda ott töltött 43 évének emlékét. Férjével, Szobotka Tiborral az Attila útról 1960-ban költöztek az újonnan épült társasház első emeleti lakásába – otthonukat az 1987-ben megjelent, Júlia utcában játszódó Az ajtó című regény tette ismertté, amiben felbukkan „lelenc-kutyájuk”, Bodri alakja is. „A három szobából álló lakás mindhárom szobája dolgozószoba, mindhárom szobája írószoba, s az író házaspár két tagja, Szobotka Tibor és Szabó Magda mindhárom helyiségben munkára rendezkedett be. Most azt a szobát választottuk ki, amely az L-alakban élhelyezkedő három szoba közül középre esik, és itt van az a néhány tárgy, amelyre különösképpen felhívnám a figyelmet: a hátam mögött sorakoznak magyarul és idegen nyelven a Szabó Magda-kötetek, jobbra a latin klasszikus költők régi kiadású kötetei, közvetlenül mellettem néhány magyar klasszikus mű, régi kiadásban. Szemközt pedig, ahogy az ablakon kilátunk […] szemközt néhány jegenye látható, egy egész kis jegenyefasor, s ez a jegenyesor emlékeztet engem leginkább Debrecenre, és talán éppen azért is nézünk szembe ezekkel a fákkal most” – olvasható Garai Gábor a Kortárs magazin számára 1977-ben készített interjújában.

Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Jancsó Ágnes

Kik kötődnek a helyhez