- Lakóhely
Iskola utca 35/b
1011 Budapest, Iskola utca 35/b.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Nagyvárosi balladák szülőháza az Iskola utcában A budai Vízvárosban nem hagyományos emléktábla, hanem egy különleges műalkotás jelöli azt a helyet, amely egy időben Kossuth- és Liszt-díjas előadóművészünk, Cseh Tamás otthona volt. Az I. kerületi Iskola utca 35/b kapualjában Szentgyörgyvölgyi Gábor munkája, a 2010-ben felavatott Lakónévsor a legendássá vált Cseh Tamás-dalok szereplőinek nevét sorolja fel. Itt, a harmadik emeleti 2-es szám alatti lakásban, Bereményi Gézával közös albérletükben születtek ugyanis azok az ikonikus dalok, melyek megalapozták a szerzőpáros sikereit, és amelyek sokat jelentettek az ő generációjuk, de még az utánuk következők számára is. Cseh Tamás a háborús Budapesten született 1943. január 22-én. Gyermekéveit 1956-ig javarészt Tordason töltötte, ahol sokat énekelt nagymamájával és a zeneszerető falusiakkal. Kiskamaszként, 1956 novemberében költöztek vissza Budapestre, a Villányi útra, ahol a mai Szent Imre, akkor József Attila Gimnáziumban végzett. Érettségi ajándékként egy gitárt kapott nagyszüleitől és a hangszer örök társa maradt. Első zenekarát, a Sztereót a szomszéd srácokkal és egy gimnazista baráttal alapította. Főiskolai tanulmányait Budapesten és Egerben rajztanári szakon végezte, majd rövid vidéki kitérő után a fővárosban kezdett el rajzot tanítani. Ekkoriban költözött a budai Várhegy lábánál fekvő Vízivárosba. Budai albérletéhez egyik tanár kollégája, Deássy Mihály révén jutott hozzá. Az akkoriban uralkodó lakásínség miatt nem nézték jó szemmel, ha valakinek két lakása is volt, így Deássy örökölt, üresen álló egyszobás garzonját – amelyhez előszoba, hall, konyha, fürdőszoba és erkély is tartozott – bérbe adta a fiatal rajztanárnak. Nem sokkal ezután, az 1970-es év végén történt a sorsszerű találkozás az akkor még kezdő író Bereményi Gézával, akivel már első pillanattól fogva megvolt az összhang: Cseh gitáron játszotta dalait, Bereményi szöveget rögtönzött hozzájuk. Hogy a közös alkotómunkát hatékonyabban tudják folytatni, Bereményi – elmondása szerint csupán egy nejlonzacskónyi holmijával – már másnap oda is költözött. Az alkotópáros közös otthona valódi legénylakás volt: berendezése két matracból, két székből, egy asztalból állt, az üres borosüvegekkel borított konyhában nem volt hűtőszekrény, rögtönzött lámpaernyőként egy nagy fekete férfiesernyő lógott a plafonról. A lakáshoz tartozó egyetlen kulcsot gyakran a lábtörlő alá rejtették – tudható meg a Heti Válasznak adott interjúból. Nappal munkába mentek, éjszaka zeneszámaikon dolgoztak. Mintegy harminc daluk kelt szárnyra először itt, a Vízivárosban. Bereményi Géza így beszélt erről az időről a Budavár című lapnak: „Másfél évig laktunk itt Tamással, minden itt kezdődött. Itt született meg 1971 elején Az ócska cipő, majd Antoine és Désiré, akiket majd fél évig pihentettünk. Aztán egyszer csak megelevenedett a két különleges figura, valahogy belekövetelték magukat a dalokba. Az első dal megszületése után lementünk a közeli kocsmába inni néhány pohárral. Szerintem az akkori Csarnok sörözőbe, Tamás viszont úgy emlékezett, hogy az Isolabellába, ami később valóban a törzshelyünk lett. Úgy döntöttünk, hogy fele-fele arányban fizetjük a számlát, hiszen akkor már szerzőpáros voltunk, így aztán összeraktuk a pénzünket és kettéosztottuk. Soha sem tudtuk, hogy kinél mennyi volt – így működött a barátságunk.” Cseh Tamás három év küzdelem után 66 éves korában, 2009. augusztus 7-én hunyt el tüdőrákban. Szobor képmását a Szent Gellért téren, a Bartók Béla úti utolsó otthona közelében állították fel, ahol feleségével és két gyermekével élt.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Tábi Emőke