- Lakóhely
Házmán utca 7.
1026 Budapest, Házmán utca 7.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Tábori Nóra és a Házmán utca 7. Élete utolsó két évtizedét a pasaréti Házmán utca 7. szám alatt élte barátságos szomszédai, kedves Samu kutyája, majd Médi macskája társaságában nagyszerű színésznőnk, Tábori Nóra. A ház az 1920-as évek elején épült Pintér József számára, Vidor Emil, a nagypolgári villaépítészet mesterének tervei alapján. Vidor a Házmán utcai telekre késő szecessziós lakóépületet álmodott. Ferkai András Buda építészete a két világháború közt című könyvében még leírást is találunk a Házmán utca 7. szám alatti házról: „Az utcai homlokzat baloldali sarkát hengeres, fémlemezfedésű kupolával fedett és körben ablakos zárterkély hangsúlyozza. A magasföldszinti részt zárt szélfogóhoz vezető előlépcső köti össze a kerttel. A szélfogó fölött negyedgömb alakú falfülke három ablaknyílással. Mellette balra a lépcsős hall sűrűn osztott függőleges üvegfala, melynek tengelyében az alagsor előtetővel fedett, két kis ablakkal körülvett bejárati ajtaja nyílik. Az emeleti szobák hatalmas tetőteraszra nyílnak, mely a földszinti helyiségek egy része fölött húzódik és jobboldalt fedett: két dór oszloppal kiváltott gerendára fektetett lapostető árnyékolja. A terasz tömör mellvédjét helyenként bábos kőkorlát váltja fel. A magasföldszinti lakószobák ablakai két- és háromszárnyúak, felül osztottak, az emeleti nyílászárók általában sűrűn osztottak. Az alsóbb szintek homlokzati nyílásait geometrikus mintájú kovácsoltvas rács védi.” Tábori Nóra, Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas érdemes és kiváló művészünk Suba Eleonóra néven Temesváron született 1928. június 15-én. Négyévesen tapsolták meg először. Hároméves korától járt táncolni, az első vizsgaelőadása a tanév végén volt. Nem sikerült ritmusban maradnia, ami nagyon tetszett a közönségnek. Később persze beletanult a ritmusba: 15 évesen már táncosnőként lépett fel. Édesanyjával 1938-ban Magyarországra települtek, Nóra itt járt iskolába és itt érezte azt is, hogy a táncban nem tudja magát egészen kifejezni. Szegeden, 15 évesen jelentkezett Both Béla színitanodájába, amelynek elvégzése után a táncos szerepek mellett lassan a valódi színészi munka is megtalálta. 1951-ben szerződött a Vígszínházhoz – melyet akkor a Magyar Néphadsereg Színházának hívtak – és haláláig ott is maradt. Legalább 125 színházi bemutató, csaknem 40 tévéfilm, 35 játékfilm és szinkronszerepek végtelen sora fűződik a nevéhez. Fanyar humorára, nevetős kedélyére a kabaré világa is felfigyelt, rendszeres szereplője volt a Rádiókabaré műsorainak is. Erőnlétére, kitűnő kondíciójára mindig is büszke volt, lakásában egész kis edzőtermet tartott fenn, így például több mint hatvanévesen sem okozott neki gondot percekig fejen állni egy szerepében. Imádott vezetni, kis autójával igen dinamikusan közlekedett a városban. Szerepeit, szövegeit mindig előre megtanulta, nem késett a próbákról, de mindig benne volt a mókában a kollégákkal, ha erre alkalom adódott. A városi közlekedés, vagy a napi tennivalók közben mindig figyelte az embereket, gesztusaikat, mozgásukat, viselkedésüket és megfigyeléseit gondosan elraktározta, hogy szerepeihez felhasználhassa őket. 2005. november 23-án, 77 éves korában álmában érte a halál. Emléktábláját születésének 80. évfordulóján, 2008-ban, szeretett Vígszínháza és a II. kerület összefogásában helyezték el egykori lakhelyének falán.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Juhász Réka