- Lakóhely
Határőr út 19/b
1122 Budapest, Határőr út 19/b.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Egy jazz-zongorista fogorvos a Kis-Sváb-hegyen Vukán György zongoraművész, zeneszerző, aki azonban nemcsak a fekete-fehér billentyűk között ismerte ki magát, hanem a fogászati kezelések világában is, a hatvanas évek végétől a Határőr út 19/b alatti társasház legfelső szintjének utcára néző lakásában élt. 1941-ben Budapesten született, de nyolcéves koráig Kőszegen nevelkedett, ahol édesapja sebész főorvosként és kórházigazgatóként dolgozott. A Rákóczi u. 6. alatti ház ma Vukán-jazzudvar néven a város fontos zenei helyszínei közé tartozik. 1949-ben a „klerikális reakciósnak” minősített családnak el kellett hagynia Kőszeget, ekkor édesanyja szülővárosába, Szombathelyre költöztek, Vukán itt végezte el a gimnáziumot. Mint rendkívüli zenei tehetséget már 14 évesen felvették a Zeneakadémiára, azonban rossz káderlapja miatt kollégiumot nem kapott, hétvégenként járt fel Wehner Tibor zongoraművész óráira. 1964-ben Budapesten fogorvosi diplomát szerzett, majd a Honvéd Kórházban kezdett el dolgozni. 1971-től a Központi Stomatológiai Intézet osztályvezető főorvosa volt. Zenei pályafutása mellett folyamatosan fogorvosként is praktizált. Világszabadalomként egy fogászati mérőműszer kifejlesztése is a nevéhez fűződik, amely a fém alapanyagú tömésekből és fogpótlásokból kioldódó anyagokat és ezek esetleges patologikus hatását mutatja ki. Vukán György elsősorban jazz-zongoristaként és zeneszerzőként vált ismertté. Európában, az Egyesült Államokban és Japánban rengeteg koncertet adott, amelyeken a jazz és a hozzá közelálló műfajok nemzetközi nagyságaival játszott együtt. Számtalan díjat nyert el, többek között a Montreux-i Jazz Fesztivál Sajtó-díját 1968-ban, a Balázs Béla-díjat 1978-ban, az év legjobb jazz-előadóművészeként és zeneszerzőjeként az EMeRTon-díjat 1993-ban és a Kossuth-díjat 2012-ben. Több mint 140 filmhez írt zenét, a legismertebbek: A tanú, Az ötödik pecsét, Te rongyos élet, Hanussen, vagy a sorozatok közül a Linda, ezenkívül komponált balettzenét, operát, misét, szimfonikus, verseny- és kamaraműveket. Híres volt gyors munkatempójáról, a megrendelt filmzenék „tegnapra” elkészültek, részben annak is köszönhetően, hogy a fiókjában mindig sok zenei ötlet lapult. 1990-ben alakította meg Berkes Balázzsal és Balázs Elemérrel a Creative Art Jazz Trio-t, amely a következő évtizedek meghatározó formációja lett, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral 1996-ban játszott közös hangversenyük Hollandiában elnyerte az "Év Koncertje" címet. 1999-ben Horgas Eszterrel együtt a Class Jazz Band-et a cross-over népszerűsítésére hozták létre. Hetvenen felül is évente több mint száz koncertet adott. 2013 augusztusában Agárdon, a nyaralójában hunyt el. 1969-től élete végéig a XII. kerületben, a Határőr út 19/b alatti társasházban lakott. Ahogy a Heti Válasznak 2012-ben adott interjúban elmesélte, a hatvanas évek lakáshiányos helyzetében óriási szerencsének érezte, hogy az akkor frissen elkészült házban lakáshoz tudott jutni, bár a dolog nem volt egyszerű, sok „kanyar és küszködés” volt benne, a családi barátoktól kapott és az OTP-kölcsönt pedig hosszú éveken át törlesztette. A négyszintes lakóház a korszakra jellemző későmodern stílusban épült fel, a 19/a alatti szomszédjához képest némileg kevésbé igényes hangvétellel. A régi családi bútorokkal berendezett lakásban állt ugyan egy pianínó, amit Vukán A tanú című film zenéjének tiszteletdíjából vett, a lakók azonban sosem hallották gyakorolni. Mozgalmas élete során nem sok időt töltött otthon, másrészt úgy gondolta, hogy „aki nyolc órát gyakorol naponta, inkább hagyja abba a zongorázást. A zenét kár forszírozni, annak természetesen, magától kell jönnie, az ember szívéből."
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Pesti Monika