Ebben a házban
← Vissza a térképhez

Harcsa utca 2.

1023 Budapest, Harcsa utca 2.

Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje

A helyről

Berek Kati és a Harcsa utca 2. Kilencven éve, 1930. október 7-én született Berek Kati, kétszeres Jászai Mari-díjas, Kazinczy-díjas, érdemes és kiváló művész, a Nemzet Színésze és Budapest díszpolgára. A 2017 februárjában elhunyt színésznő hatvan évig élt a Dunaparti, II. kerület Harcsa utca 2. szám alatti épület ötödik emeletén, ahol halála után két évvel, 2019. májusában avattak emléktáblát tiszteletére. A táblát Szinetár Miklós és Jordán Tamás színészek, valamint Sebő Ferenc énekes-dalszerző avatta fel, akik közül a két utóbbi művész egyaránt Berek Katinak köszönhette pályára kerülését. A Harcsa utca 2. alatti ötemeletes lakóház Ybl-díjas építészünk, Zalavári Lajos Oltai Pállal közösen tervezett munkája, amely az Árpád fejedelem útja – Zsigmond tér – Frankel Leó utca és Harcsa utca által határolt négyszögbe tervezett épülettömbbel egy időben épült az 1950-es évek második felében. A háború előtti modern stílust folytató ház tervezői törekedtek arra, hogy minden lakásnak legyen utcai vagy Dunaparti nézete és legyen erkélye. A zárt udvaros tömbbe 241 lakás mellett 3 üzletet és vendéglátóipari helyiséget egységet is terveztek, sőt a környék légoltalmi központja is itt volt, olvasható a Budapest100 leírásában. Berek Kati Makón született, szegény családban. Árvaházban nőtt fel és már 8 évesen megragadta az alkalmat, amikor a szegedi színház gyermekszínészt keresett, pedig környezete nem támogatta az ő viszonyaik között szokatlan életcélt. A II. világháború vége után, 1948-tól volt a Színművészeti Főiskola hallgatója, olyan nagyságokkal együtt, mint Horváth Teri, Psota Irén, Soós Imre vagy Váradi Hédi. A diploma 1952-es kézhezvétele után a Nemzeti Színházban töltött csaknem két évtizedet, majd megalapította a legendás 25. Színházat, ahol négy évet töltött és ahol négy ember kivételével mindenki amatőr volt. Mivel az ilyen típusú színház forradalmian szokatlan volt akkoriban, nem élvezték a kultúrpolitika támogatását. Pénzük nem nagyon volt, jelmez helyett az eszköztelenség kifejezőerejéhez fordultak, ezért mezítláb játszottak. Néhány év alatt elérték, hogy megtűrtből divatossá váltak, az ország legjobb színészei akartak a társulathoz tartozni. Ahogyan kopott a színház amatőr jellege, Berek Kati egyre inkább a váltás szükségességét érezte. Visszatért a Nemzetibe, emellett tanított, írt, rendezett, előadóesteket adott. Kitűnő versmondó volt, főleg József Attila és Nagy László-előadásait a szakma és a szélesebb közönség is nagyra tartotta. Játszott Győrben, Kecskeméten, színészmesterséget tanított Egerben a balettiskola növendékeinek, mindig rengeteget dolgozott. 1993-ban éppen szerepálmára Az öreg hölgy látogatása címszerepére készült, mikor agyvérzést kapott. Évekig tartott, míg újra megtanult járni, beszélni, de 2000-re visszaküzdötte magát a színpadra. 2006-ban állt utoljára a világot jelentő deszkákon a Nénikém, meg én című darabban, a Thália Színházban.

Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Juhász Réka

Kik kötődnek a helyhez