- Lakóhely
Dózsa György út 17. budapest 1146
1146 Budapest, Dózsa György út 17. budapest 1146.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
„Micsoda ház volt ez hajdanában” – Latabár Kálmán otthona a Dózsa György úton Egy bolond százat csinál, Egy szoknya, egy nadrág, Janika, Állami Áruház, Péntek 13 és rengeteg tréfás jelenet – Latabár Kálmán, a 20. század nagy nevettetője egy több generációra visszamenő színészdinasztia leszármazottjaként született 1902-ben Kecskeméten. Rákosi Szidi színésziskolájában végzett 1921-ben, majd a Fővárosi Operettszínházban eltöltött néhány év után szintén színész öccsével, Árpáddal bejárták Európát, sőt még Afrikába is eljutottak. Nagy sikerüket jól jellemzi, hogy Max Reinhardt is meghívta őket színházába. Ennek ellenére hazajöttek, és itthon is azonnal a közönség kedvencévé váltak. Latabár Kálmán, becenevén Latyi a Budai Színkörben, az Operettszínházban, a Művész Színházban, a Royal Orfeumban, majd 1945-től a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1937-től kezdve a filmvásznon is számtalanszor feltűnt. Teljesen egyedi karaktere ötvözte a csetlő-botló kisembert és az arisztokratikus eleganciát, kivételes tánctudása, „akrobatikus ügyetlensége” felejthetetlen perceket szerzett a nézőinek. „Micsoda ház volt ez hajdanában, ha látta volna!” – mondta Latabár Kálmán lánya egy interjúban a Dózsa György út 17. alatti épületről, amelynek második emeletén az utánozhatatlan komikus színész családjával 1940-től haláláig, 1970-ig élt. „A lift ébenfából készült, tükör és kárpitozott pad volt benne.” A ’60-as évekbeli nagy tatarozás után azonban már semmi sem maradt olyan, mint régen. „A kapualjból eltűntek a Zsolnay-szobrok, csak egy-kettő van meg.” Többé-kevésbé eredeti állapotban fennmaradtak azonban az előtérben a későszecessziós Zsolnay-csempeképek. „Valamikor öt szobánk volt. Apu egy kis színpadfélét rendezett be a szalonban. Nem éltünk fényűzően, de szép bútoraink voltak. Drága ruhákat sem vett soha, hiába nyaggattam értük. Tudja, mindig azt mondta: Ducikám, nekünk szerényen, egyszerűen kell élnünk ” – nyilatkozta Latabár Katalin Németh Ványi Klári újságírónak. Latyiról rengeteg városi legenda is szól. Az egyik szerint egy május elsejei felvonulás idején, amikor kinézett az akkori Felvonulási térrel szemközti ablakán, a tömeg az „Éljen május elseje” jelszóról áttért az „Éljen a Latabár” skandálására. Az építtetőjéről és első tulajdonosáról Goldmann-háznak elnevezett, a Dózsa György út és az Abonyi utca sarkán álló, szecessziós stílusú épület 1911-ben készült el Karvaly Gyula (1874-1962) tervei alapján. Az építész neve mára nagyjából feledésbe merült, pedig korának egy jelentős mestere volt, aki például 1932 márciusában a Magyar Mérnök- és Építészegylet kiállításán Kotsis Ivánnal, Janáky Istvánnal, Molnár Farkassal, Fischer Józseffel együtt szerepelt. Az ő műve még többek között a Fehérhajó utca 12-14., az úgynevezett Hajcsi-ház a VII. Kertész utca 27. alatt és a kiskunfélegyházi Közgazdasági Takarékpénztár. A Goldmann-házon látható domborművek Maróti Géza szobrász művei és az athéni Parthénon nyugati frízét idézik. Hogy hogyan kerültek az Akropolisz híres görög templomának díszei a pesti Dózsa György útra? Ennek megvoltak az előzményei: eredetileg az Epreskert szobrászműtermeinek épületéhez rendeltek gipszmásolatokat a Nemzeti Múzeum régiségtárában őrzött, már eleve másolat domborművekről Stróbl Alajos ötlete alapján, aki a bécsi képzőművészeti akadémia mintájára ezzel akarta megadni az új intézmény rangját. Valószínűleg az ekkor készült öntőformák felhasználásával készülhettek azok a domborműmásolatok is, amelyek korabeli fotók tanúsága szerint a Lendvay utcai műteremházakban megtalálhatóak voltak. 1912-től az egyik műtermet Maróti Géza (1875-1941) vette át: „Műtermem falain vonulnak körös-körül a Parthenon fríz gyönyörű reliefjei és mondhatom, hogy minden nap új örömet szereznek nekem” – írta emlékirataiban. Mindkét műteremház elpusztult az idők folyamán, Maróti azonban a fríz egyes alakjait és csoportjait felhasználta a Dózsa György úti ház homlokzatának domborműveihez.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Pesti Monika