- Lakóhely
Deák Ferenc utca 23.
1047 Budapest, Deák Ferenc utca 23.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Alkotók háza a Deák Ferenc utcában – Kmetty János műterme Az V. kerületi Deák Ferenc utca 23. szám alatti épület falán egy 1977-ben állított emléktábla sorolja fel az egykor a házban lakó neves művészeket: Iványi Grünwald Béla, Medveczky Jenő és Szentiványi Lajos festőművészek, valamint Ferenczy Noémi gobelinművész mellett a magyar kubista festészet megalapítója, Kmetty János is itt élt és alkotott. Kmetty János miskolci származású festő 1889. december 23-án ötödik gyermekként jött a napvilágra. Édesapját még csecsemő korában elveszítette, így a nehéz körülmények között élő családról édesanyja és legidősebb bátyja igyekeztek gondoskodni. Tizenkét éves korában a család Kassára költözött, ahol tizennyolc évesen Halász-Hradil Elemér impresszionista festőművésznél kezdett rajzolni. 1907-ben a családot újabb nagy tragédia érte: nővére, majd legidősebb fivére is betegségben meghalt. 1908-ban az érettségit követően édesanyja támogatásával Budapestre ment, ahol először egy bútorkereskedőnél vállalt munkát, ekkor még kevés szabadidővel, amit a festésre tudott volna fordítani. 1909-től Szablya-Frischauf Ferenc festőiskolájában tanult, majd Ferenczy Károlynál. 1910-ben, az édesanyja halálát követő évben visszatért szülővárosába alkotni. Miskolci kiállításán sikerült eladnia pár festményt, ami lehetővé tette számára, hogy fiatal művészként nekivágjon a nagyvilágnak. 1911-ben, huszonkét évesen a művészet fővárosába, Párizsba utazott, ahol a reneszánsz alkotók és a kortárs párizsi kubisták – köztük Cézanne és Picasso – festményeit tanulmányozta. A külföldön töltött hat hónap után Budapestre tért vissza, ahol egyik barátja, az irodalmár Csatáry Gyula társbérlője lett a Hernád utca 11. szám alatt, és ahol ideje nagy részét már az alkotásnak szentelhette. Első munkáin a kubizmus hatása fedezhető fel, így a 20. század elején őt tartották az első magyar kubista festőnek. Nyarait a kecskeméti, később a nagybányai, majd a szentendrei művésztelepen töltötte. Festményei mellett rézkarcai is jelentősek, élete utolsó éveiben pedig üvegablak-terveket készített. 1946-tól a Képzőművészeti Főiskolán oktatta az újabb művésznemzedéket – tanítványai közé tartozott Nagy László, Kocsis Imre és Kondor Béla is. 1975. november 16-án hunyt el. Emlékét őrzi a szentendrei Kmetty Múzeum, ahol állandó kiállításon tekinthető meg a festőművész életműve. A Deák Ferenc utca 23. alatt álló bérház toronyműtermében Kmetty János az 1930-40-es években lakott feleségével. „Valahol a hatodik vagy talán a hetedik emeleten, egy vonalban a padlással, ott ahol már nincs tovább, nyílik az ajtó Kmetty János műtermére. Kerek, nagy toronyszoba, sok ablakkal, kőpadlózattal; szétválasztva deszkafallal és függönyökkel, s mögöttük egy kisebb résszel, amit nevezzünk társalgónak. Mintegy a világ hétköznapi zajlása fölött lebeg a műterem, és benne él és dolgozik gazdája, látszatra minden külső vonatkozástól elfalazottan, akár egy szerzetes” – meséli el Kassák Lajos a festőnél tett látogatását 1941-ben. Az UrbFace adatai szerint a telek, amelyen a ház ma is áll, 1908-ban került Modern Móric és Breitner Lázár Zsigmond posztó-nagykereskedők tulajdonába, akik a korábban ott álló épület helyére 1910 és 1912 között egy hatszintes szecessziós üzlet- és bérházat építtettek Révész Sámuel és Kollár József tervei alapján. A nagy belmagasságú földszinten működött az áruház, négy emeleten lakások, a legfelső szinten pedig műteremlakások kaptak helyet. Boltkapuzata 1935-ben készült Thier Győző terve alapján az akkori háztulajdonos, Neumayer Jánosné megrendelésére. Ekkor alakították ki a felső szint alatti félemeleten Várkonyi László fotóstúdióját, akinél gyakori vendég volt József Attila és Karinthy Frigyes. A második világháború során az épület bombatalálatot kapott, egyik udvari szárnya teljesen elpusztult. A saroktorony tönkrement kupoláját 1953-ban lebontották, az 1960-as években pedig a torony nagy belmagasságú belső terét födémmel osztották ketté. Az épület felső szintje napjainkban is az alkotást szolgálja. Kmetty János egykori műtermének mai képéről a Budapest című lap 2017/4. száma ad leírást: „A lakás helyiségei a kör alakú toronyhelyiségre szerveződnek, ez a központi tér, és olyan hatást kelt, mint egy körszínpad. Minden irányba ablakokkal, még a szomszéd szobák felé is. A padló még ma is vöröses kő, mint Kassák írta, de deszkafalak már nincsenek. Körben a fél belvárost belátni, az egyik ablak a Bazilikára, a másik az Anker-házra néz.”
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Tábi Emőke