Ebben a házban
← Vissza a térképhez

Bródy Sándor utca 36.

1088 Budapest, Bródy Sándor utca 36.

Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje

A helyről

Jókainé Laborfalvi Róza és a Bródy Sándor utca 36. Hallott már valaki Benke Juditról? No és a nagy magyar tragikáról, Jókainé Laborfalvi Rózáról? A két személy azonos. Benke Judit Miskolcon született 1817 áprilisában, a székely laborfalvi Benke nemesi családban. Bár édesapja nemes volt, nem voltak gazdagok. Judit színészi karrierje kezdetén vette fel a Benke helyett családja nemesi előnevét a Laborfalvit, és változtatta keresztnevét az akkor divatos Rózára. Szülei útját követte, mikor színésznő lett, hiszen már apja és anyja is ezt a pályát választotta. Tizenhét évesen a budai Várszínházban lépett először színpadra, ahol előbb kisebb szerepeket kapott, majd mikor a társulat Székesfehérvárra került és az akkori vezető színésznő nem tartott a truppal, Róza átvette helyét minden futó darabban. Ekkor kezdődött tündöklése, amely egészen visszavonulásáig, 1859-ig tartott. A 8 évvel fiatalabb Jókai Mórral – Mikszáth Kálmán Jókai-életrajzának tanúsága szerint – 1848. március 15-én ismerkedett meg, mikor az ünnepelt színésznő kokárdát tűzött az ifjú forradalmár hajtókájára. A korkülönbség ellenére a szerelem minden akadályt elsöpört: fél év múlva már házasok voltak és Jókai családjának tiltakozása ellenére már csak Róza halála választotta szét őket 1886-ban. A Bródy Sándor utca 36., azaz Laborfalviék korában még Főherceg Sándor utcai, zártsorú beépítésű, eredetileg 2 emeletes, később további 2 emelettel megtoldott egyudvaros historizáló-romantikus stílusban épült bérház 1860 körül épült, amint azt Déry Attila Budapesti sorozatának Józsefvárosról szóló részéből megtudhatjuk. A 10 szobás, első emeleti lakás, ahová a Jókai házaspár 1885-ben költözött, kisebb volt, mint előző Kerepesi úti otthonuk, melyet Blaha Lujzától vettek át. Éppen azért mondtak le Blaha 12 szobájáról, mert túl nagy lett a tér kettejüknek, mikor Laborfalvi Róza unokája, akit a házaspár édesgyermekeként szeretett és nevelt, külföldre ment tanulni. Az új, első emeleti lakásba költözve azonban problémák adódtak a hellyel, mert nehezen fértek el a búrotok és holmik. Nem csak két szobával kevesebb volt, mint addig, de ezek a szobák kisebbek is voltak, így Jókainak a könyvekkel és az íróasztallal már telezsúfolt dolgozószobából a folyosóra kellett áthelyeznie kedves fel-alá sétáit, melyekkel gondolatainak áramlását serkentette, írja a Jókaiséta oldal. Emellett Jókainé gyűjtőszenvedélye is ijesztő méreteket öltött, melyről Feszty Árpádné – nevelt leányuk, azaz Róza unokája – is megemlékezett: „Így támadt a »Dekameron« tíz kötete, melybe száz novellát foglaltak össze minden rendszer és együvé tartozandóság nélkül, mint ahogy össze van gyömöszölve a Jókainé szekrényeinek fiókjaiban csirkecsont, brüsszeli csipke, citromhéj, selyem rékli és millygyertya-vég.” Szegény Róza 1886 őszén tüdőgyulladásba esett, melyből ugyan kigyógyult, de komplikációk adódtak, melyek következtében 1886. november 20-án elhunyt. Két nappal később temették, nagy színésznőt megillető komolysággal és pompával. Emlékét férje nevével együtt tábla őrzi a Bródy Sándor utcai ház falán.

Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Juhász Réka

Kik kötődnek a helyhez