Ebben a házban
← Vissza a térképhez

Boráros tér 2.

1093 Budapest, Boráros tér 2.

Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje

A helyről

És szólni az igazi szót „És szólni az igazi szót és látni a távoli célt…” – énekelte Szakácsi Sándor (1952–2007) az egyik legszebb hangú magyar színész a La Mancha lovagja musical Don Quijotéjaként. A különleges kisugárzással és páratlan orgánummal megáldott Jászai Mari-díjas színész május 20-án ünnepelné 66. születésnapját. Felsorolni is nehéz lenne színpadi, filmes és zenés szerepeit, melyeket élete során eljátszott, főszerepeinek száma is a százhoz közelít. Évtizedekig őt kérték fel, ha A kategóriás hollywoodi, vagy nemzetközileg elismert színészt kellett szinkronizálni, intelligens és érzelmes hangja annyira hozzátartozott számos külföldi pályatársához, hogy sajnálatosan korai halála után kisebb válság alakult ki a szinkronpiacon. Szakácsi jelmeztervezőként és dramaturgként is dolgozott. Egykori lakóhelyén, a Lónyai utca Petőfi híd felőli sarkán álló Boráros tér 2. szám alatti ház falán halálának 10. évfordulóján, vagyis tavaly nyáron avatott márványtáblát a IX. kerület önkormányzata a művész unokatestvérének kezdeményezésére. Az 1952 óta a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár fiókjának is otthont adó társasházból nagyjából másfél évtizedig indult játszani a művész, akinek a színészet jelentette az életet. A Boráros tér nevének a közvélekedéssel ellentétben a borhoz kevés köze van, névadója valójában a görög származású pesti főbíró és polgármester, Boráros János (1756–1834) volt, akinek személyéhez többek között a Városliget kialakításának gondolata is kapcsolható. A 18. század végi, 19. század eleji Pest kimagasló alakjának emlékére halála után valamivel kevesebb mint fél évszázaddal, 1875-ben nevezték át az addig Fa tér névre hallgató közterületet. A korábbi, igen egyszerű elnevezés a Duna-parti helyszín funkciójára utalt, ez volt ugyanis a korban Pest egyik legfontosabb közlekedési csomópontja, ahol fakereskedők árulták áruikat, adták-vették a Dunán leúsztatott fát. Boráros János volt az is, aki kalandos körülmények között megmentette az ország számára a Nagyszentmiklóson talált aranykincset, ami orgazdák kezei közül végül a Habsburg udvar régiségtárába került és ma is látható a bécsi szépművészeti múzeumban. A visszaszerzett kincs emlékét őrzi a téren álló köztéri alkotás, a régi Nemzeti Színház egyik valaha volt oszlopának tetejére helyezett, bikafejet ábrázoló ivócsanak, azaz a nagyszentmiklósi kincs egyik darabjának másolata.

Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Juhász Réka

Kik kötődnek a helyhez