- Lakóhely
Bimbó út 10/B
1022 Budapest, Bimbó út 10/B.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Rózsa és bimbó, Zsirai Miklós és a Bimbó út 10/B „Szeretem nyelvemet, ezt a minden előttem élt magyarnak lelkével átitatott drága örökséget, ezt a minden utánam élő magyarra átszármaztatandó szent muzsikát” – mondta Zsirai Miklós 1944-ben, amikor a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökéül választották. Az egykor a II. kerületi Bimbó út 10/B szám alatt élő Kossuth-díjas nyelvész, egyetemi tanár, aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt, már a II. világháború előtt úgy gondolta, hogy a nyelvészet nemcsak a nyelvi, hanem néprajzi, őstörténeti, vallástörténeti kérdések összessége is. Zsirai Miklós 1892. október 10-én, Mihályiban, jómódú gazdálkodó szülők első gyermekeként látta meg a napvilágot. Elemi iskolai tanulmányait Mihályiban kezdte, majd 1904 szeptemberében Sopronba, az evangélikus líceumba került. Sikeres érettségi vizsga után 1912-ben a Báró Eötvös József Collegium hallgatója lett, magyar-latin-görög szakon. 1914-ben finn nyelvtudásának tökéletesítése céljából saját költségén Finnországba utazott, azonban az első világháború kitörése miatt haza kellett térnie. Sopronban vonult be katonának, kiképzése után az orosz frontra került. 1915-ben hadifogságba esett, ahol – a tábor őreinek köszönhetően – megismerkedett a zürjén (komi) nyelvvel és oroszul is megtanult. Hazatérése után folytatta a tanulmányait, figyelmét ekkor a finnugrisztikára és a szlavisztikára összpontosította. Az egyetemet 1921-ben fejezte be és még ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári irodájának vezetője lett. 1924-ben kinevezték az Eötvös Collegium tanárává, majd 1929-ben a budapesti tudományegyetem Finnugor Összehasonlító Nyelvészeti Tanszékének professzora lett. Három évvel később az MTA levelező tagjává, 1945-ben pedig rendes taggá választották. Az 1950-es évek elején Nyelv és rádió című műsorában a magyar nyelvről tartott rendszeres előadásokat a rádióban. Éltető eleme a könyv volt, a Nógrádi úti családi házában és a Bimbó úti lakásban is valóságos könyvtárat hozott létre, amely azonban Budapest ostroma során jelentős károkat szenvedett. „A könyvtárszoba átmenetileg istállói szerepkört kapott, a könyvek egy részét ágyúk talpazata alá tették a katonák, hogy a talaj egyenetlenségeit megszüntessék. Tűz is pusztított a könyvek között, ezért írta szomorúan: „pompás szakkönyvtáram is megtizedelődött, értéktelenné rongyolódott”. Halála után a Zsirai-könyvtár az Országos Széchényi Könyvtárba került” – olvasható A múlt magyar tudósai sorozat Zsirairól szóló kötetében. 1944-től romlott az egészségi állapota, orvosai pihenést javasoltak neki. Utolsó éveiben súlyos harcot vívott a betegséggel, mely 1955. szeptember 9-én legyőzte őt és Budapesten meghalt. Zsirai Miklós emlékét egykori lakhelyén, a Bimbó út 10. szám alatti ház falán tábla őrzi 1981 óta. A Bimbó út a II. kerület Országút városrészében a Mechwart ligettől indul, majd a Rézmál és a Rózsadomb között kanyarogva éri el a Törökvész hegyi útját, a Kapy utcát. A házszámok itt már kétszáz fölé is felkúsznak. Egy 1882-es címleltár szerint akkoriban még mindössze egy házszám szerepelt a Bimbó úton, míg egy 1886-os statisztika már arról számolt be, hogy az utca lakossága háromról kilencre emelkedett. Az utca a XIX–XX. század fordulóján került a várostervezők érdeklődésének a középpontjába. A rózsadombi részen található 10-es szám alatti A és B lakóépület Grünwald Sándor furnírkereskedő számára készült 1933-ban, Kocsis Tamás és Sós Aladár tervei szerint, modern stílusban. A ház kivitelezője Neuchschloss Ödön és Marcell volt – olvasható Ferkai András Buda építészete a két világháború közt című munkájában. „Enyhén lejtő terepen szabadon álló, két emeletes lapostetős kettős bérvilla, két külön bejáratta és két külön lépcsőházzal. A tűzfallal összeépült két rész különböző alaprajzú és tömegű: mindkettő egy-egy 3 szoba összkomfortos lakást tartalmaz szintenként. A tagolt tömegű épületet félhenger alakú zárterkélyek, loggiák és a lépcsőházi pihenőknél a nyolcszög három oldalával záródó zárterkélyek élénkítik. Az egyszerű, két-, illetve háromosztású ablakokat, sarokablakokat műkő keret szegélyezi, a kerítéskapu és a bejárati kapu rácsa kovácsoltvas. A homlokzatot a terméskő lábazat felett nemesvakolat burkolja” – írja Ferkai.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Fodor Wanda