- Lakóhely
Bercsényi utca 14.
1111 Budapest, Bercsényi utca 14.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Egy Corbusier-tanítvány Lágymányoson A Bercsényi utca 14. alatti lakóház Weltzl János építész tervei alapján 1941–1942-ben épült fel Weltzl Károly és felesége, Gerber Erzsébet számára, ahogy azt a Budapest Főváros Levéltára Lakás –Történet című internetes portálján olvashatjuk. Az épületet a Tér és Forma 1943/8 számában egy cikk is bemutatta, amelyet Fischer József írt, ebből sok további részletet tudhatunk meg a lakóházról. Weltz a legfelső szinten a saját részére alakított ki egy kétszintes műteremlakást, amiből arra következtethetünk – bár erről nincs közelebbi információnk –, hogy a megbízók a szülei vagy közeli rokonai lehettek. A kor legmodernebb törekvéseit tükröző lakást azonban nem sokáig élvezhette: 1944-ben Budapest ostroma során – több forrás szerint egy bombatámadásban – életét vesztette. A Radó Sándor cégének kivitelezésében elkészült bérház a kor lakóházépítésén belül nagyon magas nívót képviselt. A Tér és Formában megjelent cikk utca felőli fotóján jól látszik, hogy ekkor ez volt az utolsó épület a Bercsényi utca páros oldalán. A sóskúti mészkővel burkolt utcai szárnyban Weltzl szintenként három darab kétszoba-hallos lakást alakított ki, az udvari szárnyban pedig egy további hasonló lakást, nagy figyelmet fordítva arra, hogy ne legyenek zavaró átlátások. A hatodik emelet alaprajza eltér az alatta lévőktől, itt helyezkedett el a műteremlakás alsó szintje, ahonnan egy íves vonalvezetésű, rendkívül modern hangvételű lépcsőn lehetett feljutni a műterem galériájára. Az építész stúdió ezen kívül a lépcsőházból is megközelíthető volt. A lakóház másik különlegességét az erkélyekkel egybeépített, háromszög alakú virágtartó lemezek adják, amelyek napjainkban sajnos nincsenek igazán kihasználva, pedig a ma divatos zöldhomlokzatok előfutárának tekinthetők. A ház bejárata, előcsarnoka és lépcsőháza szintén figyelemreméltó, az építése idején igen korszerű hangvételt ütött meg. Weltzl János 1914-ben született Budapesten, 1936-ban szerzett építész diplomát, ezután Le Corbusier műtermében dolgozott. Hazatérve több tervpályázaton is sikeresen vett részt, így például az új, ferihegyi repülőtér forgalmi épületének megtervezésére 1939-ben kiírt pályázaton Schall Józseffel közös terve megvételt nyert. 1940–42 között épült fel a tervei alapján a pesterzsébeti nyugdíjintézet kislakásos telepe. 1943-tól a Tér és Forma szerkesztőségének tagja volt, Major Máté, Kismarty-Lechner Jenő és Granasztói Rihmer Pál mellett. A szerkesztőség Fischer Józseffel együtt 1944 végén összeállított egy memorandumot „Az építészet háború utáni feladatai Magyarországon” címmel, az újjáépítés számára útmutatónak szánt írás megjelenését Weltzl János azonban már nem érhette meg. Az építtető Weltzl Károly gépészmérnök 1879-ben született Budapesten, és ugyanitt is hunyt el, de a halála pontos dátumát nem ismerjük. Pályája elején a Ganz-gyár különböző részlegeiben dolgozott, majd 1920-ban önálló mérnöki irodát nyitott. A második világháború után a Műegyetem tudományos osztályvezetőjeként tevékenykedett. Sokrétű szakmai munkáján belül egyik kiemelkedő teljesítménye volt az első korszerű vasúti motorok, például a HÉV egyenáramú motorainak megalkotása. A szakírói tevékenysége is jelentős, mintegy 300 cikk és tanulmány kötődik a nevéhez.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Pesti Monika