- Lakóhely
Belgrád rakpart 17.
1056 Budapest, Belgrád rakpart 17.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Benkő Gyula és a Belgrád rakpart 17. A Belgrád rakpart 17. alatt álló ház már felépülése óta ad otthont nyüzsgő alkotói tevékenységnek. Egykori lakói között is felfedezhetünk egy igazán elismert művészt, nevezetesen Benkő Gyula színészt, aki több mint egy évtizeden keresztül élt ebben a házban. Az épület tulajdonosa Hammerstein Richárd báró volt, aki Balázs Ernő tervei alapján úgy építtette meg a lakóházat, hogy szeretett hobbijának, a fotózásnak is teret adott, hiszen – ahogy a Budapest100.hu kutatásából kiderül – a padláson két komplett műterem mellett, két sötétkamra is kialakításra került. Így az 1899-ben alakult Photo Club, avagy a Magyar Amatőr Fényképezők Országos Egyesülete – melyhez maga Hammerstein is csatlakozott – örömmel tette át ide székhelyét. A társaság többek között olyan jeles tagokkal bírt, mint gróf Esterházy Mihály, Eötvös Lóránd, illetve Konkoly-Thege Miklós. A tetőteret mind a mai napig fotósok uralják, itt működik ugyanis a Photo Club utódja, a Magyar Fotográfiai Egyesület. Az államosítás a II. világháború után a takarékpénztárt is elérte, az épületet a Fővárosi Vízművek Igazgatósága használta, mígnem a metróépítés következtében 1971-ben a ház statikai sérüléseket szenvedett, a falai megrepedtek, életveszélyessé vált. Miután a Vízművek kiköltözött, az épület évekig üresen állt, keservesen megfizetve a gondozás hiányát, faszerkezeteinek javarésze egy gombafertőzés miatt odalett, a szép kovácsolt- és öntöttvas szerkezetek egy része pedig eltűnt. A méltó felújításra az ezredfordulóig kellett várni, ám megérte: a homlokzatot és a belső tereket az eredeti tervek alapján állították helyre, a székház-épületszárnyra pedig egy újabb szintet építettek rá, hogy megteremtsék a feltételeket az udvar üvegtetős lefedéséhez. Az 1907-ben elkészült Duna-parti palota az évek során számos változáson esett át. A korábbi tágas, napfényes, nyolc szobás, három teraszos lakásokat több, kisebb egységre osztották, valamint az egykori díszkertet és az erre nyíló lodzsát sem csodálhatjuk már meg. Azonban a legutóbbi homlokzat-renoválásnak köszönhetően valamelyest sikerült visszaidézni az épület egykori fényét, és a gyönyörű teraszok, valamint a több, mint 110 éves kovácsoltvas kapu is megér néhány pillantást. Hammerstein báró úr negyedik emeleti lakásának későbbi tulajdonosa, korának meghatározó színművésze, Benkő Gyula volt, aki 1918. augusztus 22-én, Budapesten látta meg a napvilágot. Édesapja még születése előtt elhunyt egy tragikus baleset következtében, s mivel édesanyja szegény vidéki családból származott, a kis Gyula igen szerény körülmények között nevelkedett Józsefvárosban. Ő maga gyermekkoráról – az Örökös tagság önéletrajzi könyvsorozat róla szóló kötetének előszavában – így nyilatkozott: „Különben a gyerekkorom olyan volt, mint a kor. Cudar. Azt hiszem, az én családomban minden előfordult, ami azokban az időkben egy családban előfordulhatott. De én senkire semmi rosszat nem mondhatok. Anyámék mindent feláldoztak, hogy rendes ember váljék belőlem.” Sorsa már ifjú korában megpecsételődött, amikor egy gimnáziumi tanára rendszeresen színházi előadásokra invitálta, sőt, olykor a tanórák alól felmentve főpróbákra vitte a Nemzetibe. Miután Benkő elhatározta, hogy a színészi pályát választja, mentora elintézett neki egy meghallgatást, melynek eredményeképpen felvételt nyert a Színiakadémiára. Már tanulmányai alatt lehetőséget kapott a Vígszínházban és a teátrumhoz való hűségét sem a II. világháború, sem az 1956-os forradalom nem ingatta meg, pályafutása során soha nem szerződött társulati tagként máshová. Egy barátjánál tett látogatása során megismerkedett Molnár Katalinnal, aki azonnal rabul ejtette a művész szívét, 1944-ben össze is házasodtak és egy budai villában kezdték el közös életüket. Tücsöknek becézett felesége kislányát, Borit örökbe fogadta, 1947-ben pedig közös gyermekük, Péter is megszületett. A villát anyagi megfontolásból cserélték le a Belgrád rakparti házra a forradalom után. A Jászai Mari-díjjal kitüntetett Kiváló- és Érdemes Művész megszámlálhatatlan színházi- és filmszerep megformálása után, 1978-ban vonult nyugdíjba, de egészen 1997-ben bekövetkezett haláláig nem hagyta el a színpadot. Benkő Gyula munkássága előtt Lipót város Önkormányzata a Belgrád rakparti ház falán 2008-ban elhelyezett emléktáblával tiszteleg.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Németh Edina