- Lakóhely
Bécsi utca 1.
1052 Budapest, Bécsi utca 1.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Kondor a Phönix-házban Az V. kerületi Bécsi utca és Fehér hajó utca sarkán álló impozáns saroktornyos épület a Phönix Életbiztosító Rt. számára készült 1910 és 1912 között. Az ötemeletes, szecessziós stílusú iroda- és bérházat Quittner Zsigmond tervezte, a kivitelezéssel pedig Szuchy János építőipari cégét bízták meg – tudható meg az UrbFace honlapjáról. A sarokkupolán akkoriban egy kitárt szárnyú főnixmadár szobra ült, a tornyot azonban 1948-ban lebontották. Az épület padlásterében két műtermet is kialakítottak, amelyek egyikében a ház leghíresebb lakója, Kondor Béla alkotott élete utolsó 14 évében. Az 1972-ben fiatalon, szívelégtelenségben elhunyt festőművész emlékére 1987-ben állítottak táblát az épület bejárata mellett. Kondor Béla – akit főiskolai barátai csak Samuként emlegettek – 1931. február 17-én született Pestszentlőrincen. Művészi tehetsége korán megmutatkozott: festett, verseket írt, sőt, repülőmodelleket is készített. Gyermekkori álma volt, hogy pilóta legyen – a repülés iránti szenvedélye képeinek jellegzetes szárnyas alakjaiban öltött testet. 1951 és 1956 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, kezdetben festő szakra, ahonnan azonban Szőnyi István eltanácsolta, így végül grafika szakon szerzett diplomát Koffán Károly tanítványaként. Utolsó főiskolás évében Gross Arnoldnál lakott a Király utcában – itt ünnepelték meg Kaufmann Ágotával kötött házasságát, aki a főiskola szobrásznövendéke volt. Kondor Béla feleségével a korábbi, Pozsony utcai lakásukból 1958-ban költözött a Bécsi utcai Phönix-palotába. A postaláda szerinti V. emelet 1. szám alatti lakás volt az övék, amely akkoriban három szobából állt. Középen helyezkedett el a tágas, tetőablakos, kőpadlós műterem, ahol a festőállványon, a rézkarcprésen kívül volt helye kis harmóniumnak és orgonának, valamint a festő saját készítésű hangszereinek és repülőszerkezet-modelljeinek is. A műteremből délre és északra nyílt egy-egy szoba, utóbbi a festő sajátja, amelynek berendezéséről egyik közeli barátja, a fotóriporter Molnár Edit így írt visszaemlékezésében: „Szobájában ültünk le, hátam mögött a régről ismert présgép állt, a fal mellett kopott bútorok és egy rajzasztal, tele mindenféle szerszámmal, limlommal. Ágya körül kedvenc könyvei. A vele szembeni falon ott volt a Dózsát ábrázoló szárnyas oltára és önarcképes ládikója. — Abban mit tartasz? — Gyógyszert – válaszolta kurtán –, meg egy üveg konyakot.” Ekkoriban, a ’60-as évek elején kapcsolata megromlott Ágotával, a nő Bécsbe költözött, Kondor pedig az italban lelt vigaszt. Második házassága a gitáros Bagi Évával másfél évig tartott, az újabb szakítás után egészsége tovább hanyatlott. Utolsó másfél évében Kaponya Judit festő volt az élettársa. Kondor műtermének állandó lakói voltak a macskák – kedvence Csombe, a fekete cica volt. Otthonát képzőművészek, muzsikusok, építészek, költők és írók látogatták. A kortársak beszámolói szerint a gyakran hajnalig elnyúló vendégeskedések során az eszmecsere mellett az alkohol is bőséggel folyt. Sajnálatos módon az egyik ilyen baráti összejövetel 1961 áprilisában tragédiába torkollt: az író Sarkadi Imre itt lelte halálát, miután máig tisztázatlan körülmények között kizuhant a műterem ablakából. Végül maga Kondor is itt hunyt el 1972 december 12-én – ágyában, egy macskákról szóló könyvvel a kezében. Az elmúlás utáni pillanatokat, a művész nélküli műtermet Molnár Edit örökítette meg kamerájával. Kondor egykori műteremlakásának következő lakója a festő egyik ismerőse, Berki Viola volt, aki már 1971-től a szomszédos, nagyobbik műteremben alkotott. „A két emelet magas, betonpadlós helyiségben nem volt semmi, se víz, se villany. A padlásról lehetett bemenni” – emlékezett vissza a Forrás nevű lap 1988/3. számában a grafikus és festőművész, aki 1977-ben költözhetett át a „tragikus zseni” egykori otthonába. A lakás napjainkban is megmaradt műteremnek, déli szobáját viszont leválasztották. „Berki elhunyta után kicserélték a nagy, félköríves műteremablak tábláit is, a korábbi kazettás üvegek akkor tűntek el. Így aztán azt sem tudjuk ellenőrizni, vajon igaz-e, hogy tele voltak rajzolva angyalokkal, mint ahogy azt Pintér Lajos megírta egyik versében. (...) A nagyablak félköríve, az elkoszolódott felülvilágító üvegtáblák a mennyezeten, a szürke, cirmos műkőpadló ugyanaz, mint Kondor idejében” – derül ki Csordás Lajos A Phoenix angyalai című írásából.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Tábi Emőke