- Lakóhely
Báthory utca 8.
1054 Budapest, Báthory utca 8.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
„És apjával akkor hazasétált Vackor” A Báthory utca 8. alatti bérház, amelynek Kormos István, az „apró, lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó” alakjának megálmodója a negyvenes-ötvenes évek fordulóján lakója volt, hosszú és szövevényes előtörténet után épült fel. A telek 1834-ig üresen állt, ekkor a mai Szabadság tér helyén álló Neugebäude melletti, egészen a Markó utcáig kiterjedő hatalmas fatelep melléképületei foglalták el. 1865-ben – az UrbFace adatai szerint – gróf Széchenyi István fiai, Béla és Ödön építtettek ide egy faraktárt Incze György és Szumrák Pál tervei alapján. Ezt hét évvel később megvette a Magyar Nyugati Vasút Rt. igazgatótanácsa, hogy egy négyemeletes irodaépületet hozzon létre a telken. Végül azonban sem a vasúttársaság, sem a tőle a telket a tervekkel együtt megvásárló Stern Ignác szeszgyáros és Wahrmann Mór nagykereskedő, országgyűlési képviselő sem építtette meg a házat. Húsz éven át semmi sem történt, a tulajdonosok is meghaltak, az örökösök pedig megint továbbadták a telket tervestül. A ma látható bérház végül 1894–1895 folyamán épült fel a Dötzer Ferenc által már korábban elkészített tervek felhasználásával, de nem négy, hanem csak három emelettel. A telek tulajdonosai és így az építtetők ekkor Tschögl Gusztáv kormányfőtanácsos, gyarmatáru nagykereskedő, valamint két testvére voltak, akik közül Henrik fűszernagykereskedéssel foglalkozott, Vilmos pedig ügyvéd volt. Kormos István 1923-ban Mosonszentmiklóson született. Hamar elvesztette az édesanyját, majd miután édesapja újraházasodott, az anyai nagyszülők vették át a nevelését. A Kormos család 1928-ban Budapestre költözött, Angyalföldre, majd innen nemsokára Kispestre, aztán Pesterzsébetre. Itt érte őket a második világháború, 1944 júniusában egy bombatámadásban a lakásuk teljesen megsemmisült. A nagyszülők ekkor éppen vidéki rokonoknál voltak, Kormos pedig a munkahelyén. Ideiglenes megoldások után Budapest ostromának idején már a Báthory utca 8-ban lakott, ahol az akkori munkahelye, a Hoffmann Gyarmatáru-kereskedés is volt. Ahogy Vasy Gézának a költőről írt monográfiájában olvashatjuk, a harmadik emeleti lakásba annak főbérlője fogadta be, majd amikor pár évvel később megházasodott, a feleségét is. 1952-ig, a válásukig élt itt. Első versei 1943 októberében jelentek meg. A háború után a Püski Kiadónál, azután filmgyári dramaturgként dolgozott. 1951-től 1977-ben bekövetkezett haláláig a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó munkatársa volt. Elsősorban verses mesék, mindenekelőtt a Vackor történetek szerzőjeként ismerjük, de 1971-ben a Szegény Yorick című kötetével költőként is visszatért. A címadó versben így emlékezett egykori lakhelyére: „ha ültem veletek, nem voltam veletek, Báthory utca 8”. Második felesége Rab Zsuzsa költő és műfordító volt. A hatvanas évek első felében egy-egy évet Párizsban élt, ahol a műfordítói életműve is kiteljesedett. Sok zaklatott időszak után harmadik, Péter Márta művészettörténésszel 1970-ben kötött házassága hozott nyugodtabb helyzetet, kezdetben a szülők lakásában éltek, 1977 elején kaptak lakást Őrmezőn. 1973-ban született meg Luca lányuk. Talán még sokan emlékeznek a névsorolvasásra Vackor osztályában, az első bében: „Nagy Balázs – egy, Kormos Luca – kettő…”
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Pesti Monika