- Lakóhely
Bartók Béla út 78.
1114 Budapest, Bartók Béla út 78.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Műterem és kiállítások otthona a Feneketlen-tó mellett A realista tájképfestészet egyik ismert alakja, Barabás Gizella 75 éven át élt és dolgozott a Bartók Béla út 78. alatti bérházban. Az 1893-ban, Budapesten született Barabás Gizella művészcsaládban nevelkedett, kezdeti szobrászambícióit végül édesapja, Reissmann Károly Miksa festőművész, illetve a természet szeretetének hatására adta fel. A véső helyett ecsetet választó művésznő számos kortársához hasonlóan tanult külföldön is, a tájfestészetet 1908-ban Münchenben sajátította el, majd egy hosszabb tanulmányút keretei között Antwerpenben, Párizsban és Rómában is járt, sőt, a Magyar Életrajzi Lexikon alapján megfordult Amerikában is. Gizella munkái elsőként 1912-ben jelentek meg a Nemzeti Szalon egyik kiállításán. A Bartók Béla úti műteremlakás nem csak alkotóbázisként és otthonként, de gyakran kiállítótérként is szolgált. Az 1934-es Esti Kurir állítása alapján Barabás minden évben megrendezte lakáskiállítását, az 1960-70-es években megjelent különböző újságcikkek is arról számolnak be, hogy a művésznő házibemutatói rendszeressé váltak. Bár Gizella bejárta Európa legkülönbözőbb tájait, alkotásainak fő témája mégis Magyarország maradt, képein előszeretettel ábrázolta a Balatont. „Hajlott koromban sem hagytam fel soha a munkával […] Amikor eltörött a jobb karom – igaz lassabban – bal kézzel festettem. Ma napjában öt-hat órát festek. Temérdek tervem van. De tudja: vajon mit szól hozzá az idő?” – mesélte a művésznő a Hétfői Hírek 1978-as számában. Nem csak a több mint 7 évtizedig itt élő és alkotó Barabás Gizellának, de a ház tervezőjének emlékét is tábla őrzi a Bartók Béla 78. szám alatti épület homlokzatán, ugyanis Schulek János építőmérnök nem csak megálmodta a négyemeletes épületet, de 40 éven át otthonaként is szolgált. A bérháztól csupán néhány lépésnyire található Feneketlen-tó történetének kezdete a 19. századig nyúlik vissza, az ekkor lakatlan, mocsaras, lápos környéken egy téglagyárat alapítottak, a Duna hordása által felhalmozott agyagot pedig a tó helyén lévő gödörből nyerték. A gyár 1889-es bezárását követően a talajvíz lassan feltöltötte az agyaggödröt, ezzel létrehozva a Feneketlen-tavat. A terület igazi fejlődésnek a 20. század első negyedében indult, ekkoriban a Szent Imre-templom és a gimnázium mellett egyre több lakóépülettel is bővült a környék. „Megfigyeltem, hogy ezt a különös – nagyvárosi és vidéki, de semmiképpen sem kisvárosi és falusi – tájat, természet és civilizáció békétlen határmezsgyéjét nagyon kedvelték a különcök. Nem volt munkáskerület. (Most sem az: a legutóbbi statisztikák szerint a főváros egyetlen kerülete, amelyben nem a fizikai dolgozók vannak túlsúlyban.) Ritkább foglalkozási ágak képviselői telepedtek ide, sok művész, tudós, bizonytalan jövedelmű és hovatartozású bohém, író, artista, életművész széplélek” – emlékezett vissza Abody Béla gyermekkorának helyszínére, a Fenektelen-tó környékére a Budapest folyóirat 1973-ban megjelent számában. Bár 2010-ben a horgászatot betiltották, a megközelítőleg 5 méteres mélységű, parkkal körülölelt tó azonban továbbra is kedvelt pihenőhely, futópályája és szabadtéri edzőgépei pedig a környékbeliek fittségéről gondoskodik.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Fenyővári Bernadett