- Lakóhely
Bartók Béla út 25.
1114 Budapest, Bartók Béla út 25.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Kismarty-Lechner Kamill és a Bartók Béla út 25. Lechner Ödön unoka-unokaöccse, Kismarty-Lechner Kamill, Ybl-díjas építészmérnök, neves iskolatervező és független elme 56 éven át, 1947-től, 2003-ban bekövetkezett haláláig élt a Bartók Béla út 25. szám alatti háromemeletes 41 lakással és 4 üzlethelyiséggel rendelkező neobarokk épületben. Családja, akik között ma is számos építész és kreatív szakember van, születésének 103. évfordulóján, 2017 márciusában, a kerületi önkormányzattal közösen avatta fel emléktábláját egykori otthona falán. A Bartók Béla út 25. alatti 1472 négyzetméternyi telken álló háromemeletes bérházat Fekete Elek építész saját maga számára tervezte és építtette fel fokozatosan az 1800-as évek utolsó két évtizedében, akkor, amikor az akkor még Fehérvári útnak nevezett közterület nemhogy a mai Móricz Zsigmond körtérig nem volt végig beépítve többlakásos épületekkel, de még erősen egy másik arcát mutatta. A különböző szaklapokban fellelhető információk kirajzolják a környék fejlődését is, hogyan lett üdülőtervből itt háromemeletes bérház néhány évtized alatt. Fekete Elek budapesti építőmester az Építési Ipar című folyóirat 1884-ből ránk maradt száma szerint még nyaraló építésére adott be terveket a magánépítési bizottsághoz, ám 1896 áprilisában már toldaléképítésre kért engedélyt. Ugyanezen év júniusában a Fővárosi Közmunkák Tanácsa már egy földszintes ház módosított terveit fogadta el ugyanezen a helyrajzi számon. Két évvel később 1898 szeptemberében az Építő Ipar – Építő Művészet újság arról számolt be, hogy ugyanitt a közmunkatanács háromemeletes bérház terveit engedélyezte. Ez az épület már maradandónak bizonyult, a mai napig áll. Kamill nagybátyja, dr. Kismarty-Lechner Jenő – szintén építész – így írt a környékről: „A Fehérvári út még kövezetlen sáros országút, a mai Körtérig bepöfögő budafoki helyiérdekű vasúttal, kávédarálónak csúfolt zömök lokomotívjaival. A mai Körtér valamikor nádas, vizes terület lehetett, mert még az említett Lechner-bérház [a mai Bartók Béla út 40. – szerk.] építésekor, az úttest közepén ott állott a figyelmeztető tilalomtábla a felírással, hogy halászni és vadkacsára vadászni tilos. Itt volt a városi vámsorompó és a ma vendéglőül szolgáló kertes kis ház volt a vámépület. Szomszédságában hamarosan felépült néhány spekulációs bérház a Lágymányosi utca sarkán, szörnyű giccses gipszarchitektúrával. (…) A Lágymányos és az egész Kelenföld akkor még üres telkekből, nagy szőlőskertekből, virágos mezőkből, mocsaras nádasokból állott. Amikor 1896-ban a mai Szabadság-hidat (akkor Ferenc József-híd volt a neve) megnyitották, a budai hídfő tengelyében a Gellért-fürdő helyén még kis akácerdő volt, közepén egy sárgára meszelt házikóval, szomszédságában a régi Sáros-fürdő néhány rozoga pavilonjaival. A mai Műegyetem épületeinek területe még a főváros szemétlerakodó telepe volt” – írja dr. Kismarty-Lechner Jenő Lechner Ödönről szóló, 1961-ben megjelent könyvében. Kismarty-Lechner Kamill – vagy ahogy családja és barátai hívták, Kamzsi bácsi – élete nem volt mentes küzdelmektől, melyeket részben a kor generált, melyben élt, részben pedig elveihez végsőkig hű személyisége. Az első világháború kitörése előtt csupán néhány hónappal látta meg a napvilágot Budapesten, 1914. március 15-én Lechner Loránd és Hümpfner Ottilia gyermekeként. Nagyapja, Lechner Gyula jogászként végzett, de inkább festőművészként kereste kenyerét, emellett műfordítóként is tevékenykedett. Nagyapja testvére, Lechner Ödön a híres építész, apja Loránd és nagybátyja, Jenő, szintén elismert építészek voltak, távolabbi családja is mind saját, mind pedig a korábbi generációkban építészekkel volt tele. Ilyen családi közegben nem könnyű saját jogon nyomot hagyni, Kamzsinak végül mégis sikerült, noha a kor, melyben felnőtt életének javarészét eltöltötte, egyáltalán nem támogatta az egyedi életművek kiteljesedését. Műegyetemi tanulmányait 1931-36 között végezte és már ekkor is jelentkezett új öltetekkel – tudhatjuk meg Hadik András Magyar Építőművészetben megjelent 2003-as búcsúzójából. A tanítás korán, már a negyvenes évek elején megjelent az életében, előbb a Felsőépítő-ipariskolában, majd annak jogutódjában, majd 1953-tól a Műegyetemen adta át tudását az ifjabb generációknak, ameddig tehette, mivel meglehetős gyakorisággal került szembe az előírt irányvonalakkal. Már a II. világháború alatt elkészítette a szabadkai óvóképző tervét, innentől fordult az iskolaépítészet felé. Első megvalósult iskolája a szikszói – írja Hadik – melynek folyósóról nyíló tantermek helyett tágak központi tere az általa elnevezett központi zsibongója korszakalkotónak számít, nemzetközi visszahangokat váltott ki. A szikszói iskolaépületet továbbiak követték szerte az országban. 1963-1975-ig, nyugdíjazásáig a BUVÁTI osztályvezetőjeként dolgozott, az iskolák mellett a lakások használhatósága, a lakótelepek emberibbé tétele foglalkoztatta.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Juhász Réka