- Lakóhely
Barcsay utca 14.
1073 Budapest, Barcsay utca 14.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Mensáros László a Barcsay utcában "Az élettörténetemet kérded? Nem volt még időm odafigyelni rá. Vándoroltam egyik színházból a másikba, az egyik kultúrteremből a másikba, az egyik premierről a másikra, az egyik kocsmából a másikba, az egyik börtönből a másikba. Ezzel voltam elfoglalva” – mondta Mensáros László egy portréinterjúban. A végtelen eleganciával rendelkező színész élete utolsó tíz évében a Barcsay utca 14-ben lakott. Az Almássy teret az Erzsébet körúttal összekötő utcának ez a négyemeletes lakóháza 1935 körül, a kor budapesti bérházainak jellegzetes visszafogottan modern stílusában épült. Tervezőjét nem ismerjük, azt viszont tudjuk, hogy a helyén korábban álló kétemeletes, eklektikus épületet Paulheim József tervezte és építette, aki a környék 19. század végi beépítésében nagy szerepet vállalt, tervezőként és kivitelezőként egyaránt. Mensáros (1926-1993) színészi tehetsége már gyermekkorában megnyilvánult, a francia nyelvű egyházi elemi iskolában egy La Fontaine verset olyan tökéletesen mondott el, hogy a nagykövet az ölébe kapta, majd a Szent Benedek-rendi Katolikus Gimnázium színjátszó körében nyújtott alakításához Hóman Bálint kultuszminiszter is gratulált. Műveltségét nemcsak a jó iskolákból szerezte, ehhez a családi háttere is maximálisan megvolt. Édesapja József főherceg testőrtisztje volt, majd jogi diplomát szerzett és kormányfőtanácsosi címet kapott. Anyai nagyapja Springer Ferenc ügyvéd, országgyűlési képviselő volt, egyben az FTC megalapítója. A zenében is tehetséges Mensárost konzervatóriumot végzett édesanyja tanította zongorázni 5-6 éves korától – akivel a későbbiekben is sokat négykezeseztek –, és zongoratudása a későbbi nehéz élethelyzetekben is sokszor a hasznára vált. Francia, angol, német nyelvekre anyja nevelőnője tanította. A II. világháborúval ennek az idilli életnek vége szakadt. A Színház- és Filmművészeti Főiskoláról polgári származása miatt eltávolították, elkeseredésében megpróbált nyugatra szökni, de elfogták és 13 hónapos börtönbüntetésre ítélték. Ebből hat hónapot Cziffra Györggyel együtt ült le a kaposvári börtönben. Szabadulása után statisztaként dolgozott, ennek során figyelt fel a tehetségére Szörényi Éva és juttatta szerződéshez Debrecenben, ahol a Hamlet címszerepét is eljátszotta. A debreceni évei alatt fejezte be a főiskolát levelező tagozaton és itt érte az 1956-os forradalom is. Az ebben vállalt szerepe miatt 1958 nyarán, ekkor már a Madách Színház tagjaként újból letartóztatták. Ekkor a Gyűjtőfogházban Darvas Ivánnal együtt raboskodott, majd Márianosztrán végeztettek vele az egészségre rendkívül ártalmas munkát. Ezek alatt a viszontagságos évek alatt a házassága is felbomlott, amelyből addigra három gyermeke született. 1960 júliusában szabadult, színpadra majdnem másfél évvel később léphetett csak Szolnokon. 1964-től húsz éven át a Madách Színházban játszott. Innentől kezdve töretlenül alakult a pályafutása, a színházi, film- és tévéjáték szerepek sorát alakította és egymás után kapta a különböző díjakat. 1968-ban újra megházasodott, második felesége, Mikes Gabriella 1989-ben hunyt el. Mensáros az 1984-es nyugdíjba vonulása után is több színházban játszott. Utolsó alakítását az Idő szerepében a közönség a Madách Színházban láthatta Shakespeare Téli rege című művében, Mácsai Pál rendezésében.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Pesti Monika