- Lakóhely
Petőfi utca 14.
8623 Balatonföldvár, Petőfi utca 14.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Németh László Balatonföldváron / Híres emberek Balatonja, nyári különkiadás A Gyász, az Irgalom, az Iszony és az Égető Eszter felejthetetlen női karaktereit megálmodó Németh László író, műfordító, orvos a Balaton lelkes rajongója volt. Démusz Ellával kötött házasságát követően rendszeresen Balatonföldváron töltötte a nyarakat apósa panziójában, a mai Petőfi utca 14. szám alatt álló Démusz-villában – többek között itt kezdődött el az Iszony Kárász Nellijének története is. Az író 1901-ben született Nagybányán, a család pár évvel később Szolnokra, 1905-ben pedig Budapestre költözött. A Toldy Ferenc Főreáliskola után magyar-francia szakon kezdte meg egyetemi tanulmányait, de végül fogorvosként diplomázott 1925-ben. 1926-ban saját rendelőt nyitott, iskolaorvosként dolgozott, emellett rendszeresen publikált előbb a Nyugatban és a Protestáns Szemlében, később pedig az Erdélyi Helikonban és a Napkeletben. Első regénye, az Emberi színjáték 1929-ben jelent meg. Az 1930-as években saját lapot indított Tanú címmel, valamint részt vett a Válasz folyóirat alapításában, a ’40-es években a Kelet Népe és a Híd munkatársa volt. A második világháború után évekig fordításokból élt, a ’60-as évektől egyre népszerűbb lett egész Európában, drámái pedig a magyar színházak állandó repertoárját színesítették. Németh László 1925-ben vette feleségül Démusz Ellát, akinek édesapja, Démusz János panziót vezetett Balatonföldváron, a település első, akkor Imre nevet viselő utcájában – ami a fürdőtelep kialakításában jelentős szerepet vállaló Széchenyi család egyik tagjának állított emléket. A 14. szám alatti, századfordulón épült Eliette-villa Széchenyi Emil, a Magyar Vöröskereszt elnökének otthona volt az 1920-as évekig. „A földvári házikó, amelybe a fáradtságomat lehoztam, egy kis személyzeti ház volt a Széchenyiek (a név üldözött) egykori vadászkastélya mellett. Apósomnak, amióta Sátorkőt kisajátították, hiányzott a vidéki birtok, ahová vasárnaponként lerándulhattak, s most ezt az eladó kastélyt rendezték át […] nyári penzióvá. […] A kis ház az udvar közepét elfoglaló gyönyörű fa innenső oldalán a családnak lett fenntartva, s próbaként mi szorongtunk benne, lánnyal és négy gyerekkel; az első hónapot innét szemléltük – vendég és személyzet közé eső helyünkről – a nagy épületet. Ebben az évben ez volt a legdrágább panzió Földváron (a friss bútorú, virágos huzatú szobák azt bizonyították, hogy anyósomnak még ízlése is nőtt a gazdagsághoz). Az emeletet egy Esterházy herceg bérelte, a földszinti teraszon Karádi Katalin izgatta a kedélyeket napozásaival. Az előkelőségekkel azonban csak a két kicsiny jutott érintkezésbe: Gigi hercegi bújócskák történetével hívta ki polgárdölyfben elhúzódó nővérei megvetését s irigységét; kis Katát azonban hiába fényképezték le a bujtogató hangú művésznő karján, én inkább egy hátsó úton jártam ki a házból, csak hogy az ott legyeskedő apósom össze ne ismertessen a kritikámra emlékező szép asszonnyal. Az én múzsámnak különben is igen nyirkos hely volt ez a Földvár. Még az őrült grófnő érdekelt leginkább, aki a kilátó mögött levő kastélyukban élt nagyanyjával, s a fél napot átdeklamálta, meg a panzióval szemben lakó Bajor Gizi, aki a kerítésen át figyelte a szegény szkizofréniást, hogy jobban alakíthassa Harsányi Bolond Ásvayné-ját” – emlékszik vissza Németh a Magam helyett című önéletrajzi kötetében a Démusz-villára, ahol gyakran megfordult többek között Szabó Lőrinc és Illyés Gyula is. Németh az 1950-es évek második felében a Tihanyi-félszigeten, Sajkodon lelte meg igazi otthonát, itt rendezte be írói műhelyét is. A ’70-es évekre megromlott az egészségi állapota, utolsó éveiben már nem maradt ereje az alkotásra, 1975-ben Budapesten hunyt el.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Jancsó Ágnes