- Lakóhely
Balassa utca 6.
1083 Budapest, Balassa utca 6.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Csáth Géza és a Balassa utca 6. Száz éve, 1919. szeptember 11-én hunyt el Csáth Géza, orvos, író, zenekritikus, a magyar irodalom legellentmondásosabb alkotója. Míg alkotásai kétségtelenül magas színvonalat képviseltek életvitelével túllépte a bohém művészeknek fenntartott meglehetősen tág kereteket is. Sokrétű tehetségét és polgári életét, majd fizikai valóját is az önként választott morfinizmus tette tönkre. Alig múlt 32 éves, mikor elméje már annyira megzavarodott, hogy agyonlőtte feleségét, majd öngyilkosságot kísérelt meg. Akkor megmentették, de nem sokkal később végleg véget vetett életének. Csáth Géza, aki Kosztolányi Dezső unokatestvére volt, eredetileg Brenner József néven született Szabadkán. Alig múlt egyéves, mikor édesanyja meghalt, de édesapja új feleségével és annak leányaival hamar megtalálta a hangot. Nem csak az írásban volt tehetséges, nagyon érdekelte a festészet és a zene is. Édesapja zenészt szeretett volna nevelni belőle, míg maga Csáth inkább festőnek készült, ugyanakkor kamaszként nívós lapokban jelent meg néhány zenekritikája. Áradó, kereső, nyughatatlan egyénisége nem tudott elég alázatos lenni a kitartó gyakorláshoz, ezért az írás lett az az út, ahol kreativitása kitörhetett. Novelláit, darabjait, írásait komoly irodalmi lapok közölték. A család gyógyszerész hagyományai miatt nem állt tőle messze a tudomány sem, ezért az orvosi egyetemre jelentkezett, melyet sikerrel el is végzett. 1909-ben gyakornokként nyert felvételt a kor egyik leghíresebb elme- és idegorvosának újonnan nyílt kórházába, a Moravcsik-klinikára, hivatalos nevén az Elme- és Idegkórtani Klinikára, ahol bentlakó orvosként élt az egyik orvosi szobában 1913-ig a VIII. kerületi Balassa János utca 6. szám alatt. Ez a kórház volt az, amelynek megnyitásával hazánkban is egyetemi szintre emelkedett az elme- és ideggyógyászat kutatása és a pszichiátriai betegségben szenvedők gyógyítása. A sors torz fintora, hogy a fiatal orvos, néhány évvel klinikai munkája után már ápoltként is otthonra találhatott volna a kórház falai között. Félig így is történt, halála előtt gyalog indult Budapestre, hogy egykori munkahelye segítségét kérje a gyógyuláshoz. Mivel még útja elején meghalt, testét Szabadkán, de agyát kívánsága szerint itt, első munkahelyén, a kórház kertjében helyezték örök nyugalomra, egykori rendelője ablaka alatt. Itt áll emléktáblája is a kórház udvarán. „A lehetőség határai között figyelem volt arra, hogy a betegek részére kellemes otthon biztosítassék, s megtalálhassák mindazt, ami az értelemre, a kedélyre és a szociális érzésre fejlesztően, emelően hat. (…) Éppen ezért az egyes helyiségeket, a nappali csarnokokat és folyosókat kellemes, lágy, összhangzó színekkel; az ablakokat, udvarokat, a sétáló kerteket virágokkal, fákkal, bokrokkal díszítettük. A kórtermeket úgy rendeztük be, hogy azok ne különbözzenek a más természetű betegek befogadására szolgáló klinikákéitól”. – írta Moravcsik Ernő Emil 1912-ben megjelent könyvében. Csáth emléktábláját 2005. szeptember 8-án avatták fel a klinika belső udvarán. Az emléktáblán Weiner Leó egyik kottatöredéke is látható, melyet a hipochondriára korán hajlamos író még életében saját fejfájára szánt. Az emléktábla-állítás ötletét Kéner Balázs újságíró küzdötte valósággá, a Marosits József szobrász- és grafikusművész által készített táblát Tolnai Ottó vajdasági magyar író és Esterházy Péter avatták fel.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Juhász Réka