Ebben a házban
← Vissza a térképhez

Attila út 45.

1013 Budapest, Attila út 45.

Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje

A helyről

Cipi bácsi és a bridzs esete az Attila úton Ottlik Géza Kossuth-, József Attila-díjas író, műfordító az Attila út 45. szám alatti ház egyik erkélyes lakásában élt és alkotott 1958-tól egészen 1990. október 9-én bekövetkezett haláláig. A krisztinavárosi modern társasház 1955 és 1958 között épült a KÖZTI-s Béla Antal és Schömer Ervin tervei alapján, a Fővárosi Tanács VB Beruházó Vállalat megbízásából. A telken azonban már a XIX. század elejétől, 1824-től földszintes ház állt, a több átalakításon átesett épület a századforduló idején egy emelettel bővült Novák Ferenc tervei alapján. Az UrbFace.hu oldalról az is kiderül, hogy 1935-ben Lázár Piroska pedagógus tulajdonába került az épület, aki férjével, a színész Beregi Oszkárral költözött ide – a leánynevelő intézet alapításáról ismertté vált Piroska a vele dolgozó tanárok lakhatását is az Attila úti házban biztosította. Az 1937-ben újabb felújításon átesett épület azonban az 1944-es bombázások idején teljesen megsemmisült, ekkor vesztette életét Lázár Piroska is. Ottlik Budapesten született, 1912. május 9-én. A katona felmenőkkel bíró fiút tiszti pályára szánták, így nem meglepő, hogy a kőszegi katonai alreáliskolában kezdte, majd a budai katonai főreáliskolában folytatta középiskolai tanulmányait – az itt töltött évek ihlették ikonikus, 1959-ben megjelent Iskola a határon című regényét, ami átütő sikert hozott Ottliknak. Az egyetemen matematika-fizika szakon tanult, nem sokkal később pedig élete végéig tartó szenvedélyévé vált a bridzs. Többszörös bajnokként a játék matematikai problémáinak feltárásával is foglalkozott, 1979-ben még szakkönyvet is írt a témában. A baráti körében Cipiként becézett író első novellája 1931-ben jelent meg a Napkeletben, az 1930-as évek végétől rendszeresen jelentek meg művei a Nyugatban, később a Tükörben és a Magyar Csillagban is publikált. A háborúban légioltalmi szolgálatot látott el. Feleségével, Debreczeni Gyöngyivel több ismerőst, barátot bújtatott – ekkor még a Riadó utcai lakásukban –, többek között Vas Istvánt is, aki később is közeli barátja, állandó vendége volt a házaspárnak. 1945–46-ban a Magyar Rádió dramaturgja volt, írt többek között az Új Idők, az Újhold és a Válasz című lapokba, 1957-ig a Magyar PEN Club titkára volt. Az ’50-es években kiszorult az irodalmi életből, elsősorban fordításokból élt, többek között Thomas Mann elbeszéléseit, Charles Dickens regényeit és Hemingway Az öreg halász és a tenger című művét is ő fordította. Hajnali háztetők című kisregénye 1957-ben jelent meg. Az Attila út 45. szám alatt álló bérház falán 2002-ben állítottak emléket Ottlik Gézának, a fehér márványlapokkal körülrakott, az írót ábrázoló bronz dombormű Kampfl József alkotása.

Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Jancsó Ágnes

Kik kötődnek a helyhez