Ebben a házban
← Vissza a térképhez

Alkotás utca 51/b.

1123 Budapest, Alkotás utca 51/b.

Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje

A helyről

Áron a Hegyvidéken Tamási Áron, az Ábel-trilógia szerzője 1946-tól 1966-ban bekövetkezett haláláig lakott feleségével a XII. kerületi Alkotás utca 51/b. szám alatti ház második emeletén. Az író 1897-ben Farkaslakán született, élt Székelyudvarhelyen, Gyulafehérváron, Kolozsváron, Amerikában, az első világháborúban az olasz fronton harcolt. 1944-ben költözött Budapestre, az ostromot Bajor Gizi Stromfeld Aurél utcai házában vészelte át. Az Alkotás utcai ház Kádár Erzsébet írónő tulajdonában állt, 1946-os halálát követően költözött ide Tamási Áron. A szobákban mindenhol könyvek hevertek, amik nem fértek el a polcon, azok a székeken, a biedermeier vitrinen, sőt a kisasztal mellett is tornyosultak. Az étkezőasztalon mindig volt gyümölcs, bor, gyakori vendége volt a közeli Márványmenyasszony és Kis Royal étteremnek. A fákra néző dolgozószobában a fiókos íróasztal fölött Tamási édesanyjának a képe lógott – alatta mindig friss virággal, fehér gyertyával –, előtte pedig a „gondolkodó szék” állt, amit Kristó János csíkkozmási faragó készített. Az itt töltött évek alatt született többek között a Bölcső és Bagoly, a Hazai tükör, a Hegyi patak és a Boldog nyárfalevél című műve és több bábjáték is. „Mielőtt íráshoz ülnék, a fürdőszobába lépek, s jó alaposan, bő szappanhabbal, kefével kezet mosok. Még akkor is, ha rendes reggeli mosdózásom óta csak a negyedórás kávézás múlt el felőlem” – vallotta a Kossuth-díjas író. Tamási utolsó, önéletrajzi könyvét nem tudta már befejezni: „Ágotámnak, kedves madaramnak, szívből ajánlom ezt a Vadrózsa ága című könyvemet, melyet neki mondtam tollba, Áron, 1966. április 19.” A hegyvidéki Alkotás utca 51/b. ház falán 1982-ben, az író születésének 85. évfordulóján avatták fel az élete utolsó két évtizedének emlékét őrző táblát. Az erdővel sűrűn borított Hegyvidék területét a leletek szerint már az őskorban is lakták, később Mátyás király híres vadaskertje is itt kapott helyet. A törökök kiűzését követően szőlőültetvények borították a lankákat egészen a XIX. századig, a filoxérajárvány vetett véget a budai bor sikerének. A szántóföldek és kertek ekkor kezdtek beépülni, de az Alkotás utca még a századfordulón is jelentéktelen földút volt, egészen 1930-ig, a XII. kerület létrejöttéig még tömegközlekedés sem kötötte össze a várossal.

Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Jancsó Ágnes

Kik kötődnek a helyhez