- Lakóhely
Áldás utca 11.
1025 Budapest, Áldás utca 11.
Fotó: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje
A helyről
Az Áldás utcai „hegyi varázsló” „Legyen a zene mindenkié!” – vallotta Kodály Zoltán Kossuth-díjas népzenekutató, a Psalmus Hungaricus, a Háry János, a Székelyfonó, a Marosszéki táncok és további több száz zenemű szerzője, aki 1914 és 1924 között a második kerületi Áldás utca 11. szám alatti házban élt és alkotott. Kodály 1882. december 16-án született Kecskeméten. Az érettségi után, 1900-ban költözött Budapestre, az akkori Budapesti Tudományegyetem magyar-német, ezzel párhuzamosan pedig a Zeneakadémia zeneszerző szakán folytatta tanulmányait, emellett felvételt nyert az Eötvös Kollégiumba is – ahol Balázs Béla volt a szobatársa. A magyar népdal strófaszerkezetéből írta doktori disszertációját, ennek révén ismerte meg Vikár Béla fonográfgyűjteményét. Ezek után már nem volt kérdés: népdalgyűjtésbe fogott. Útjai során összesen több mint 100.000 magyarországi és határon túli népdalt gyűjtött össze és rendszerezett. Az 1907-től a Zeneakadémián tanító Kodály tagja volt az MTA-nak, közreműködésével 1954-ben indult el az első ének-zene tagozatos osztály a Lorántffy utcai iskolában, 1969-re pedig már 120 ilyen általános iskola működött az országban. Kodály 1910-ben vette feleségül Sándor Emmát. 1914-ben költöztek a II. kerületi Áldás utca 11. szám alatti házba, ahol együtt alakították ki közös otthonukat. A második emeleti négyszobás lakás az itt töltött tíz év alatt szinte néprajzi múzeummá alakult, köszönhetően a házaspár több ezer könyvének és Kodály fonográfgyűjteményének. Az 1900-as évek elején épült, korszerű rózsadombi villában négy-ötszobás, loggiás, gázzal, villannyal és telefonnal is felszerelt lakásokat alakítottak ki, a kertben gyümölcsfák, veranda és pavilon is biztosította a lakók nyugalmát. Kodály számára nélkülözhetetlen volt a friss levegő, a természet, a hegyek közelsége az alkotáshoz – az itt töltött évek alatt született egyik leghíresebb műve, a Psalmus Hungaricus is. Igazi kikapcsolódást nyújtott Kodálynak a kertészkedés és a túrázás, Emmával gyakran indultak hosszú sétákra Hűvösvölgyben. Gyakori vendégük volt többek között Bartók Béla és Szabolcsi Bence zenetörténész is, aki „hegyi varázslóként” emlegette Kodályt. Zoltán és Emma 1924-ig élvezhették a rózsadombi villa kényelmét, ekkor a háztulajdonos az elhanyagolt padlástéri lakásba akarta kényszeríteni őket. A házaspár végül az Andrássy út 89. szám alatti épületbe költözött, ahol ma a zeneszerző emlékét őrző múzeum működik. Utolsó éveiben a kórusművészet volt hangsúlyos, de zenepedagógia művei is sorra születtek. Kodály Zoltán 1967. március 6-án hunyt el.
Forrás: Lechner Tudásközpont – Híres emberek Budapestje · Szerző: Jancsó Ágnes